Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - KÖZÉLET - Szabó László: Egy hadifogoly emlékiratai II
&%a/uí JQáut/á em/éÁxwataí II. 3. Jön az angol hadsereg 1945. március 16 -április 3 Lingen városka nagyon szép, rendezett, ennek ellenére a bombázások nyomai itt is láthatóak. Az állomástól félóra gyaloglás után érünk el a számunkra kijelölt kaszárnyákba, ahol barakkokban helyeznek el (mint említettem egy magyar alakulat már itt volt), századunk első fele is itt volt már (ők a mi csoportunknál hamarabb indultak el Stettinből). A fiúk nem sok jóval biztatnak, mivel még kosztot nem kaptak, a hírek szerint rossz és kevés az ellátás. Kevés alvás, mosakodás után valami zöldséglevesféle az ebéd, de még azt se tudjuk nyugodtan elfogyasztani, megbődülnek a légiriadót jelző szirénák. A közeli erdőbe kell kivonulni (óvóhely helyett). Szerencsére szép napos, tavaszias az idő, enyhe szél füjdogál. Mire az erdőt elérem, már el is kezdődött az „égi felvonulás”. Megszámlálhatatlan ezüst gépmadár (Liberátorok) húz át felettünk, óriási dübörgéssel. A felvonulásnak nem akar vége lenni. Vajon hova viszik gyilkos rakományukat? Hány ember pusztul el vagy válik hajléktalanná? Szomorú világ ez, de mikor lesz már végre vége a szenvedéseknek, a háborúnak? A szovjet hadsereg elől menekültünk el Stettinből ide, de úgy látszik, csöbörből - vödörbe, mivel itt meg az angol hadsereg nyomul előre, a hírek szerint már csak 50 km-re vannak Lingentől. A Liberátorok még mindig zúgnak felettünk. Mire lefújják a légiriadót és visszamegyünk barakk-szállásunkra, az itthagyott ebédünk jéghideg, de így is megeszem. Este, de már délután újabb légiriadó, ami 11 óráig tart. Utána alvás reggel fél 7-ig. Mire lefújják a légiriadót és visszamegyünk barakk-szállásunkra, az otthagyott ebédünk jéghideg, de így is megeszem. Este, sőt már délután úja légiriadó, ami 11 óráig tart. Utána alvás reggel fél 7-ig. Március 17.-én (szombaton) délelőtt itt is elkezdődik a kiképzésünk. Semmi új nincs, minden a régi nóta szerint folyik. Délben újabb légiriadó, délután emiatt nincs kivonulás. Este újabb riadó. Vasárnap (március 18.-án) délelőtt „szállásszemlét” tart a korábban már említett „szakállas” alezredesünk. Templomba menés is volt a délelőtti programban, amit a riadó hiúsít meg. Szállásszemle után kimenőt kapunk, ki lehet menni a városba. Én inkább az alvást választom, nem megyek városnézőbe. A hét első két napja riadókkal teli. 19. -én reggel 4-kor is riadó. 20. -án német kiképzőket kapunk ismét, tengerészgyalogosokat, akik nem nagyon értenek a dolgokhoz, hisz tengerhez voltak szokva. Híre megy, hogy M.L. nevű hadnagyunk Magyarországra utazik, leveleket is elvisz magával, lehet levelet küldeni vele. Nem írhattam senkimnek, nem tudtam, hol tartózkodnak, amennyiben élnek. 21. -én ismét rengeteg gép vonul át felettünk, ennyi gépet még nem láttunk soha. Végeredményben egész nap és éjjel is állandóan légiriadó. Aludni képtelenség lenne. Állandó harcot vívunk a kajával, főleg a kenyéradag kevés számunkra. Ennek ellenére a reggelire kapott vajadagomat cigarettáért cserélem el. A németek meg akarnak győződni arról, mennyire sikerült a kiképzésünk, ezért éleslövészetet tartanak a közeli lőtéren. Egyik hadapród őrmesterünk, N.J. arra kér 66 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
