Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Erdélyi Z. János: Nádas, Platánok
■^vdé/yí tS^Yddaä Szitus fotóihoz Borzolt nádas sűrűjében Nap-kacsa izzón-ragyogó tojását dajkálja a víz, míg a mennyei rét filc-gyapjas hó-szín nyájának néma bégetését viszi messze a kék szél. Foltos csuhában időtlen barátok a tér kerengőjén egymás után, föld-saruikban, sárgult délután csoszognak gyűrt avarban, bús barátok. Imára ég felé tárt ág-kezekkel a mennybolt kéklő kebleit - kopár imádatot hazudva - dúlt, sóvár kéjjel simítják, ingó ág-kezekkel. A végtelen sor lépdel mozdulatlan: zsolozsma-csöndben vezeklő menet. Időtlenségük tél felé vezet, feloldódván egy málló mozdulatban. í&latáno/c Szitus fotójához 32 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
/
