Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: Ha sikoltást hallok
Cfäctwca íSTá™04dftpa bi/coltáát /a//o/c Megszerettem rég a virágos almafákat. De gyűlölöm a cifra keresztespókot. Hiába, nem tehetek arról, hogy a sárga Szemeket sohasem szerettem igazán És a potyára miatyánkot mormolókat Is tudatosan oly régóta megvetem. A fájdalmasan csúnya káromkodás elől Félve takarom el fájdalmas arcomat: És ha sikoltást hallok távoli hegyekből Még talpam is beleremeg a völgyben... Bokáig sosem süllyesztem magam sárba, Helyemet megtaláltam itt a földön. Gondolatom sok idő óta nyárfamagas Beton kerítések fölött is átszámyal: - S még a jószívűek és a gonoszok fölött Is. Mert kívánom, hogy az emberi száj csak Akkor maradjon meg némának, amikor majd Végállomáshoz ér a vadsörényű sors Zörömbölő és cifra parádéskocsija... Magyar tenyér sokadszor mart véres földbe: Rákóczi és Kossuth, idegen földben pihen. Kár, hogy nem vagyok jós, mért akkor megtudnám Mondani, takar-e majd engem hazai rög?. Megszerettem rég a virágos almafákat!!! Új Hevesi Napló 23
