Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Fajos: Bükkaljai ösvényeken XLVIII
megálljon. A hosszú, dús sörték között csillogtak a disznó apró szemei, sőt az orrlyukának ritmusos mozgását is látni lehetett, ahogy szívta tüdejébe a reggeli hideg levegőt, s ahogy kiáramlott azon a meleg lehelete. Úgy történt, ahogy azt a tapasztalatokban gazdag, rutinos vadász megjósolta. Húsz-huszonöt méterre volt már a disznó, amikor meglátta az autót. Egy pillanat alatt tudta, hogy az, amit lát, nem illik a tájba, s hogy az bizony komoly módon veszélyes valami. Jól gondolta. Nagyon jól. Mert akkor a vadász megpöccintette az érzékeny ravaszt. A detonáció kétségbeejtő volt. Kétségbe esett a disznó is, de a vadász is. A rémült sertevad megpördült és eszeveszett vágtában elnyargalt arra, emerről érkezett, anélkül, hogy egy szőrszála is meggörbült volna. A vadász azonnal érezte, hogy valami olyan történt, amit még soha nem tapasztalt. Hirtelen arra gondolt, hogy talán a fegyver csövének lett valami komolyabb baja, s hogy attól volt az az irtózatosan élesen csattanó, reccsenő, csörrenő dörej. Nézi, de annak semmi baja. Hátrarántja a zárdugattyút, vizsgálja azt is, de nem lát semmi olyat, ami a megszokottól eltérő lenne. Értetlen ábrázattal beteszi az ülésen lévő szivacsos puskatokba, ráhúzza a cipzárt, s akkor eszébe villan valami bestiális gondolat. Ugrik a kocsi elejéhez, nézi a motorháztetőt, s bár valami ilyesmire számított az iménti rossz érzést keltő gondolatfoszlány alapján, nem akarja elhinni azt, amit lát. Ő a kocsi bal oldalán állt, és a széles motorháztetőn keresztül, átlósan célzott a disznóra. Ahogy az közeledett, ő feljebb és feljebb emelte a fegyvert, a cső viszont, azaz a lőirány mindinkább lefelé mutatott, s a lövés pillanatában a motorháztető már beleért a lövedék repülésének irányába. Az ujjnyi vastag lyuk körül tenyérnyi helyen hiányzott a bordó festék, csillogva világított a fényes vaslemez és 10-15 centiméternyi horpadásos kis árok, egyre mélyülő lőcsatoma jelezte a lövedék útját. A szétfröccsent ólomdarabkák odabent a motortérben a lengőszürő műanyagburkolatát cafatokká tépték, majd a kocsi jobb oldalán az irányjelzőlámpa melletti részen is tucatnyi helyen lepattogtatták a festéket, de ott már nem szakították ki a lemezt. A kocsinak -a vadra, illetve a lövésre összpontosító, vadászizgalomban vibráló gazdája a céltávcső úgynevezett holtterében nem láthatta az Új Hevesi Napló 21
