Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Soha
(£ty&//ra(ii'dct (£W6aff<Jolwa &Ua... Soha... semmi... sehová... a szó lehull az értelem zokog... talán az éj talán e kisszerű hadak teszik hogy újra egymagám vagyok soha... senki... semmilyen... nincs több szavam pedig lobogni kész az értelem s talán a lélek is korunknak hőse ráncos gyászvitéz soha... semmi... sehol és senkinek... ne mondja senki ünnepelni kell míg gyertyafény és boldog fáklyafény világít várunk újra jöjjön el soha... semmit... sehogyan... feladta volna büszke önmagát? csak csendben halkan újra szótlanul húzódni tér a lelkes nagyvilág? soha... sehonnan... senkitől... nem áll ma meg mi tegnap tiszta volt lehull a bágyadt esti fény s talán csodája lesz mi ártalmára volt soha.. .semmi... sehová... ki érti meg e csendes éneket? ki gondol arra mért e lázadás? ki látja korszakunk ványadt s beteg? soha... senki... semmit és semmiért... a vén fukar ma ládikára ül a nikotin-fog vodkaszag-vigyor villan feléd s az undor elterül soha... semmiért... sehogyan... míg lelkes élted megmenthet ragyogsz kivált ez új csapat követ s remél hogy új harcodban értük fellobogsz soha... semmi... sehová... az nem lehet hogy értük fel ne állj bár bosszankodva nézik lépteid magad vagy mégis kései király soha... semmiért... senkikért? míg dal fakad dacolva ajkakon nincs semmi senki sehol senkitől hogy megcáfolná vérünk vagy rokon soha... soha... és százszor is soha elvenni tőlünk ezt már nem lehet a millió ajakról ezt a dalt a büszke régi tiszta éneket! 14 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
