Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Vers, hajnali szélben, Feje fölött a pallos árnyéka II
Hallgattak. Aztán Ferenc szólt:- István, mire véled? El kellene mennünk Czéke váráért. Anyánké meg mienk az a vár, ha Tarczay odaveszett. El is indulok holnap, fegyveresekkel. Bárány volt a vacsora a nagy asztalon, a nagyszobában. Zsuzsánna asszony szolgálta fel, annak a lovasnak a felesége, aki annakidején Domokos úr halálát jelentette.- Hogy megy a sora, Zsuzsi néném?- Megyen az idő, István úr, mindenkinek ez a sora. A kisfiam már idestova tízesztendős.- Csak növelje, növelje tisztességben, ő lesz majd a kisebbik szolgám. Napköltekor elindult Ferenc Czéke váráért, a fegyveresekkel. Csak néhány embert fogott össze. István meg Domokos Szerednyére mentek, hogy megnézzék a Dobó-birtok erősségét, az egyetlen várat, amely kicsiny volt ugyan, de jól emelt kőépitmény, kisebb veszedelemben meg tudja védeni a családot. Valameddig. Napok múlva tért meg Ferenc, fergeteges szidalmakkal.- Tudjátok, ki ül Czéke várában? Perényi Péter. A nádorfi. Ennek semmi sem elég. És mindig a miénkből! Mert Tarczay azt nem vallotta át az apjának. Még jó, hogy a várhoz közelítvén jobbágyokkal találkoztam. Elmondták, hogy kevés napokkal előbb Perényi Péter sok lovassal megtámadta a várat, és kiűzte onnan Tarczay özvegyét, meg a gyermekeit.- Mint az ura bennünket az aborai házból. Az Úr egyenlő mértékkel mér némely időkben - mondta komoran Czékey Sófia. - Szegény Bánfíy Dorottya, őrá nem gondoltam, mikor Tarczayt megátkoztam. Hogy őneki is a kiűzetés jusson osztályul. Most már az egész Upor, meg a Czékey vagyon a Perényieké. Csak arra figyelmezzetek most, mi lészen a Pálóczy-örökséggel. Megint mondom, hogy különösen Patakra ügyeljetek. Sárospatakra. Gyönyörűséges vár az, jól termő földek, amiket a Bodrog vize öntöz.- Vigyázással leszünk - mondta Ferenc. Nem tudták akkor, hogy Sárospatak sorsa rövid időn belül eldől. Csak nem úgy, ahogy a Dobók gondolták. Mert nemcsak Tarczay sebesült halálra a mohácsi csatában, hanem Pálóczy Antal is. Az utolsó fiú a Pálóczy családból. Perényi Péter látta Pálóczy holtát, hirtelen kivált csapatával a csatasorból, mely már úgyis ingadozott, s a harcot sorsára hagyván sebesen hazatért. Előbb Czéke várából űzte ki Tarczay özvegyét, majd Sárospatak ellen fordult, s elfoglalta a pataki várat, kiűzvén onnan Pálóczy Antal özvegyét, Raskai Magdolnát, és mert az asszony a vár csekély számú őrségével megpróbált ellenállni, Újhelyben fogságba is vetette. Mikor Ferenc meghallotta hírét Pálóczy Antal holtának, maga mellé vette Istvánt és Domokost.- Úgy látom, megérett az idő, hogy elfoglaljuk Patakot. Ez a Pálóczy-örökség magja, hozzá való jogunkat senki sem tagadhatja. Domokos húsz jobbágyot fegyverbe öltöztetett, s a kis csapat megindult a pataki vár felé. Nem kellett soká erőltetni a szemüket, hogy meglássák a vártomyon az immár gyűlöletes lobogót, a Perényiek lobogóját, a családi címerrel, aminek négyfelé osztott pajzsán koronás oroszlánok ágaskodtak.- Meg valami halfarkú istennyilák - üvöltött fel dühében Perényi Ferenc -, hogy vágnának téged is négyfelé! És úgy vágtatott vissza, hogy rádőlt lova nyakára, és véresre sarkantyúzta a véknyát. Odahaza, Ruszkán azt mondta: 8 XII. évfolyam 6. szám—2002. június
