Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - KÖZÉLET - Abkarovits Endre: Az egri vár ostromának 450. évfordulója II
(ytí)Ifca-rout/s Pitidre OAx, ecf/yf vár oáfoomdnaA 4-50. évfí>r<Ái/ófa II. Beszélgetésünk első részében Veres Gábor, az egri Dobó István Vármúzeum igazgatóhelyettese a jubileumi év rendezvényeiről tájékoztatta olvasóinkat. Megtudhattuk, hogy az eredményes pályázás következtében az idén az eddigi legnagyobb összeg áll rendelkezésre az ásatásokra, a jubileumi rendezvényekre, a turisták fogadásának színvonalasabbá tételére. Az előző részben ismertettük, hogy mely kormányzati és önkormányzati szervek összefogásával sikerült elnyerni a 240 millió forintot a Széchenyi Tervből. A várban folyó munkálatokról és a turisztikai fejlesztésekről kérdeztem beszélgető partneremet februári beszélgetésünk további részében. * Talán kicsit csapongóak lesznek további kérdéseim, de egyszerű városlakóként is, aki gyerekkora óta látogatja a várat, s hoz ide vendégeket, időnként hivatalos tolmácsként is, sok olyan kérdés fogalmazódott meg bennem, melyre eddig nem kaptam választ. Egy időben, lehet már két évtizede is, például olyan tervekről olvashattunk, hogy a Királydombon majd ásatások lesznek, s ezt a vasút másik oldalán fekvő részt parkosítják, s ott bemutatják a fellelt falakat. Akkor még nem volt teljesen beépítve a terület, s a meglevő házak egy része is gyenge minőségű volt. Mostanában azonban új építkezéseket látok arrafelé, amiből arra következtetek, hogy feladták ezt az elképzelést valamikor. Ez nem lepne meg, hiszen Eger vezetői a korábbi évtizedekben sok mindent ígértek, amit nem tartottak be, például, hogy nem engedik, hogy a dombtetőket beépítsék, megőrzik a várost övező csodás panorámát. Aztán mára, például az Almagyar domb tetejét többemeletes hivalkodó palotákkal éktelenítették el. Hát most már nyugodtan lehet mondani, hogy a külső vár területe teljesen beépült. Teljes feltárásra már nem lehet gondolni. Csak olyasmi jöhet szóba, mint például a közelmúltban, amikor az egyik házat átalakították, s megtalálták a ház alatt a régi várfal maradványát, s ezt régész kollégáim felmérték. De ásatásokat finanszírozni ma Magyarországon egyébként is akkor a legegyszerűbb, ha egy új objektum épül, s annak a költségvetésébe már eleve bele kell építeni egy törvény által megszabott hányadot a terület feltárására. (Lásd: autópályák.) De egy teljesen beépített terület esetében ez szinte reménytelen. A másik gond a külső várral az, hogy - bár alapfalakat biztosan lehetne találni - a falak nagy részét 1702-ben felrobbantották, s később módszeresen kitermelték. A város sok építménye - a Lyceumtól az Érseki Palotáig - tartalmazza a köveit. Valóságos kőbányául szolgált. A falak egy része viszont palánk volt, ami anyagánál fogva, nem maradhatott meg. Tehát azt mondanám, nincsenek feltárási szándékok, de arra odafigyelünk, ami alkalmilag előkerül. Ami valószínűleg minden egrinek és látogatónak szemet szúr, az a Kálvária-domb. Ez gyerekkoromban az egriek egyik kedvenc kilátóhelye volt. Most viszont már évtizedek óta körbe van kerítve, de ásatási munkák nem láthatók rajta. A Kálvária-domb, azaz a Szépbástya, a 2002-es rekonstrukciós tervbe se került bele. Csak ennek az egy objektumnak a felújítása 120 millió forintba kerülne. Bárki láthatja, hogy nagyon rossz állapotban van, szinte össze van rogyva. A nagyobb baj az, Új Hevesi Napló 79
