Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - KÖZÉLET - Patkós Attila: Piros pünkösd fényes ünnepnapja
Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása az üdvtörténet nagy fordulópontja. A Szentlélek kitöltetésével, az első keresztyén gyülekezet magalakulásával elkezdődött az üdvtörténet utolsó nagy korszaka, amely Jézus Krisztus dicsőséges visszajöveteléig tart. Az áldozócsütörtök adta minden esztendőben utolsó lehetőségét az áldozásnak - innen a neve -, mely hüsvétvasárnaptól negyven napra, csütörtökre esik. Népünk úgy tudja és azt vallja, hogy aki ilyenkor sem veszi magához az Úr testét, idő előtt meghal, s kárhozatra jut a lelke. A mennybemenetel napja becses ünnep a keresztények és a keresztyének körében. Jézus földi küldetését emberi létformában végezte, emberi testben. Mennybemenetele azt jelenti: létmódja megváltozott. Az, aki alászállt a földre az emberek közé, visszament a mennybe, Isten világába, Isten felemelte, felmagasztalta Őt. Amint elment, úgy tér majd vissza a földre, hogy lezárja a történelemnek ezt a korszakát, amelyet egyrészt még a bűn rontása, de másrészt az Ő megváltó munkájának a hatása, az eljövendő világ erői határoznak meg. Jézus feltámadása után következő 50. napon Isten természeti jelenségek által hívta fel a Szentlélek kitöltetésére a nép figyelmét. Sebesen zúgó szél nyomában tüzes lángnyelvek formájában szállt le a Szentlélek az apostolokra, és alkalmassá tette őket küldetésük teljesítésére. Erőt vettek a bizonyságtétel erő feletti szolgálatához. Világosságot nyertek Isten tettének a megértéséhez. így aztán a Szentlélek ajándékában részesült ember Istent dicsőíti és magasztalja, érti és megmagyarázza az üdvtörténet eseményeit. Éppen ezért jelenik meg a szószékek hangvetőjén - katolikus és protestáns templomokban - a Szentlélek jelképe, a galamb. Ennek legszebb példája a ciszterciek egri templomában található. Ott a lángnyelvek is megjelennek a napsugármotívumon a felhőkoszorús Szentlélek galambja körül. A felhő sohasem önkényes térkitöltő vagy díszítő elem az egyházi művészetben és a szakrális terekben. Isten jelenlétét szimbolizálja. Teofánia = Isten jelenléte. S ha alaposan belegondolunk, hogy mennyire nehéz feladatot jelenthetett a 325- ben ülésező Niceai zsinat résztvevőinek isten Lelkének ábrázoltatása, vagyis a Szentlélek találó képi megjelenítése, akkor lenyűgöző tisztelettel illik eleinkre tekintenünk, amikor a fehér galambot tették meg attribútum gyanánt. A középkori egyház külsőképpen is igyekezett megjeleníteni a Krisztus által megígért Szentlélek érkezését. Az istentiszteleteken harsonákat fújtak meg a pünkösdi szélzúgás kifejezésére, volt, ahol galambot engedtek szabadon, vagy a karzatról meggyújtott csóvát engedtek le a lángnyelvek szemléltetésére. (Ez nemcsak tűzveszélyes, hanem füstöt-pernyét szóró illusztrációt később a pünkösdirózsa szirmaival helyettesítették.) E gyermekded, túlbuzgó lelemények helyett mára már csak a piros liturgikus szín utal arra, hogy Isten kegyelméből a „piros pünkösd napja” ez évben is reánk köszönthetett. S ha közelebbről tüzetesen szemlélünk egy szál pünkösdi rózsát, akkor újólag rácsodálkozhatunk Isten teremtő és bölcsen igazgató munkájára. A pipacs vele egy időben bontja lángvörös szirmait, felékesitve a mezőt. De a pünkösdirózsánál aligha találunk pirosabb, bíborabb, bársonyosabb és mélyen telítettebb színt, mint a Szentlélek kiterjesztésére kibomló virágét. A viruló pünkösdirózsa szirmai a tanítványok és Mária fejére ereszkedő lángnyelveket idézik, a libegve hulló szirmok pedig egyértelműen. Eleink a pünkösdi király koronáját, a subrát, nyolc fűzfa ágaiból fonták, és hosszan aláhulló piros szalagokkal ékesítették. Szalag - Lélek. Tűzpiros lángnyelvek, melyek leszállnak szalag formájában. így teljesedik ki a lehulló-leszálló szomorúfüz éledező sárgászöld ága, ötven qap múltával tüzes lángnyelvekkel ékesített koronává. Könyves Kálmán királyunk indítványozta a római pápának pünkösdöt követé vasárnap kijelölését Szentháromság vasárnapjának. Elfogadván, azóta bevonult a liturgikus 72 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
