Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Bartók Kollégium
Gserniczky Dénes C/c>awlá/c SEJ, A MI LOBOGÓNKAT FÉNYES SZELLŐK FÚJJÁK! Egy korszak névadója lett ez a dal. Énekeltük. Abban az időben valamirevaló szerző vagy jelölt forradalmi nótákat komponált. Volt is rá igény. Persze, hogy volt, hiszen azt írták, azt mondták, hogy forradalmi időket élünk, forradalmi hangulat van, és ennek elmaradhatatlan kelléke a forradalmi dal. HOLNAPRA MEGFORGATJUK AZ EGÉSZ VILÁGOT! Mi pedig, akkori fiatalok, a bennünk feszülő kitömi akaró energiával, a faitalság bajokon átlépő, mindent inkább szépnek, mint csúnyának látásával énekeltünk. Daloltunk úgy, hogy közben gyanakodva figyeltünk. Gyanakodtunk, mert éreztük, tudtuk, hogy valami nincs rendben a háttérben. Igen, a háttérben olyasmik történnek, amik ellentétben állnak erkölccsel, tisztességgel, emberi méltósággal, igazsággal, humanitással. De ezekről csak suttogva beszéltünk egymás között... De hát daloltunk, mert fiatalok voltunk, és KÖTELEZŐ VOLT. Ez volt a NÉKOSZ-korszak. NÉKOSZ: Népi Kollégiumok Országos Szövetsége. Ez egy kollégiumi láncolat volt, amelynek egyik tagja volt a Bartók Kollégium. Ez egy kollégiumi láncolat volt, amelynek egyik tagja volt a Bartók Kollégium. Itt laktak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola olyan hallgatói, akik valami oknál fogva erre igényjogosultak voltak. Én 1948 koratavaszán kerültem a kollégiumba. Mit mondjak, meglehetősen zűrös körülmények voltak. A mai kollégisták elképzelni sem tudják azt a helyzetet. Háború után voltunk. Az ország romokban. Szegénység mindenütt, a kollégiumokban még inkább. Mi mégis boldogok voltunk, hogy egyáltalán fedél volt a fejünk felett. Igaz, meleg víz nem volt, szalmazsákon aludtunk, amit mellesleg mi magunk tömtünk meg szalmával, és szimpla ablakok voltak, amik nem nagyon védtek a kinti hideg ellen. De hát ki törődött akkor ezekkel az „apróságokkal”, mikor fiatalok voltunk. Abban a szobában, ahol én laktam, öten voltunk. Sorrendben: a sarokban aludtam én, velem szemben Kovács Árpád hegedűs, aki később a Honvéd Művészegyüttes Népi Zenekarának vezető prímása lett. Mellettem aludt Horváth Jóska, akit ma a salzburgi „Mozarteum” professzora. Eggyel arrébb Krasznai Pista hegedűs. Róla semmit sem tudok. Vele szemben volt az ágya Szokolay Sándornak, aki Kossuth-díjas zeneszerző, és nemrégiben kapta meg a Corvin-láncot. Tanultunk, órákra jártunk, gyakoroltunk, és szeminárium, szeminárium és szeminárium. Amikor a marxizmustanítás még alig volt bevezetve máshol nálunk, a kollégiumban már hetente 2-3 alkalommal oktatták a szerintük a világ boldogulásának egyetlen megvalósitó ideológiáját, a marxizmust. Jellemző a korszakra, hogy amikor később a Zeneakadémián is tantárgy lett a marxizmus, hogy semmi se zavarja a felkészülést, a marxista vizsga előtt a Zeneművészeti Főiskolán LEÁLLÍTOTTAK minden órát, minden oktatást, leállt az egész Zeneakadémia KÉT HÉTRE. Új Hevesi Napló 69
