Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: Töprengéseim a minőség-mennyiség viszonyáról
Az ilyen ítéletnek azonban nincs fizikai nagyságrendje. Azt, hogy egy tárgy ízléstelenebb, mint egy másik, vagy egy személy magatartása ízléstelenebb, mint egy másiké, azt nem lehet egységes mértékkel konkrétan megállapítani. Ugyanúgy, ahogyan azt sem lehet meghatározni abszolút bizonyossággal, hogy a milánói katedrális szebb-e, mint a kölni dóm, vagy hogy Beethoven szimfóniája nagyobb művészi értéket képvisel-e, mint Michelangelo Pietája. Lényegében minden „másság” egy minőségi különbséget fejez ki, de hogy mekkora ez a különbség, az mennyiségileg nem határozható meg. Ez az oka annak, hogy minőségileg különböző tárgyakat nem lehet összeadni. Nem adhatom össze az almát a körtével, mert minőségileg különböznek. De már mint gyümölcsöt összeadhatom azokat, mert a „gyümölcs” minőségében úgy az alma, mint a körte fogalma közös nevező alá esik. De ha megkérdik tőlem, hogy nevezzem meg azt a „minőséget”, ami kizárólag a gyümölcs meghatározója, bevallom, zavarba jönnék. A gyümölcs minőségét úgy definiálni, hogy az mindenki számára elfogadható legyen, lehetetlen. Nekem van a „gyümölcs”-ről egy sajátos fogalmi képem, de hogy az azonos-e a mások „gyümölcs” fogalmával, az már nem biztos. Mindenki ismeri a piros színt, de ha egy finom átmeneteket mutató színskálán kell kiválasztani az abszolút pirosat, akkor egymástól eltérő válaszokat kapunk. Nézzük, mit jelent ez. Ez azt jelenti, hogy a minőségnek egyénenként változó értéke van, ami egyben az egyéni választás szabadságát bizonyítja. Félelmetes lenne egy olyan világ, ahol minden egyén a „piros” ugyanazon változatát ismerné el pirosnak, mert azzal szabadságunktól lennénk megfosztva! Szörnyű lenne, ha mindenkinek azonos lenne a kedvenc szine, a kedvenc zenéje, a választott költője, és minden férfi egyetlen nőtípusért rajongana, míg a nők hasonló módon ugyanazt a férfiideált tartanák vonzónak. Ez maga lenne a földi pokol! Ezért mondja a francia, hogy „Vive la difference!” A „Minőség” meghatározhatatlansága, mivel szubjektív érték, biztosítja a szabadságot az anyag méréssel meghatározható „Mennyiség” kötöttségével szemben. Ám téves az a felfogás, mely a két fogalmat ellentétként szembeállítja. Miként a fény és árnyék, úgy viszonylik egymáshoz a mennyiség-minőség. A két fogalom egymás elengedhetetlen kiegészítője. A létezést két különböző vetületben mutatja ez a viszony. Viszonyuk hasonlít a kúp geometriai szemléletéhez, amikor azt felülnézetben körnek, oldalnézetben háromszögnek látjuk. Egyik sem a teljes kép. Mindkettő külön-külön csak egy vetület, és csak összességükben mutatkozik meg a kúp valósága. Erre az ellentéteket feloldó lehetőségre Niels Bohr Nobel-díjas fizikus felfedezése mutatott rá, aki bevezette a „Complementarcy principle” elvét. Ma ez az elv a teoretikus fizika fontos tétele, amit a Nobel-díjas Wemer Heisenberg így fogalmazott meg: „A kiegészítés elve olyan helyzetet mutat be, melyben a szemlélő ugyanazt a jelenséget két különböző nézőpontból szemléli. Ez a két nézőpont úgy olyannak látszik, mintha kölcsönösen kizárnák egymást, ám csak e két szemlélet egyesített nézete adja meg a jelenség valódi képét. ” Minden létforma csakis a minőség egységében teljes, Ennek igazságát szemléltetően bizonyítja a fény elterjedési és kibocsátási jelensége közötti látszólagos ellentét. Ugyanis a múlt század kísérleteikor a fény terjedése határozottan a newtoni mechanikus ütközés-törvénye szerint játszódott le, és a „korpuszkuláris” elméletet igazolta. A kibocsátás viszont az interferencia jelenséggel a hullámelméletet támasztotta alá. Az akkori ismeretfilozófia (episztemológia) azon az alapon állt, hogy két ellentmondó elmélet ugyanazzal a jelenséggel kapcsolatban elfogadhatatlan. Azonban a kvantummechanika ezt az elméletet egységbe foglalta, és annak alapján létrejött a fenn említett összeegyeztethetőségi elv. Miután ez a természettudomány számára is elfogadható, így Új Hevesi Napló 65
