Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Vezényi Pál: Egy írócsalád krónikája
foSpcAa/á(l /erémi/oájti - Thomas Mann alakja az utókor szemléletében Két német rendező, Heinrich Breloer és Horst Königstein háromrészes televíziós filmet készített Thomas Mannról és családjáról, amely már karácsony előtt bemutatásra került a németnyelvű adókban. A trilógia a dokumentum- és játékfilm ötvözete. A korabeli fénykép- és filmfelvételek bemutatása mellett a rendező elbeszélget Thomas Mann Elisabeth nevű leányával, népes családja még egyetlen élő tagjával. Az ő visszaemlékezéseinek jelenetei már színészek játékaként kerülnek a néző elé. Thomas Mann, a Nobel-díjas német író többször járt Magyarországon, és neves magyar írókkal tartott fenn kapcsolatot. Neve, mint Hitler kérlelhetetlen ellenfele, az antifasiszta értelmiségi mozgalmak zászlajára került, és alkotásai mellett így is maradt meg az utókor emlékezetében. Halála óta egy fél évszázad telt el, kortársai már nem élnek, a mai szemlélő számára tevékenysége történelemnek számít. Életpályájának felidézése gondolatokat ébreszthet a mai emberben, ha megkísérli alakját a hivatalos magasztaló szavaktól függetlenül értékelni. A zseni A német irodalomban a zseni-kultusz gazdag hagyományokkal rendelkezik. A németek már a 18. század óta szerettek tehetséges embereket zsenivé avatni. Ez a világi életben olyan szerepet töltött be, mint a szentté avatás a katolikus egyházban. A szentet többnyire már életében tisztelet övezte, halála után pedig, amikor a pápa hivatalosan oltárra emelte, tisztelete hivatalosan is kötelezővé vált, személyét, életvitelét már semmiféle kritika nem érhette. A zseni a polgári életben töltötte be az egyházi szent helyét. Róla kategorikusan kijelentették, hogy emberfölötti lény, a félisten egy fajtája, akire az általános emberi erkölcsök betartása nem kötelező. Ilyen kijelentés a most bemutatott fűmben is elhangzik, ami arra utal, hogy a rendezők, a film alkotói Thomas Mannt zsenivé avatták. Ebben a dicsőségben gyermekei is részesültek, a zseni apa glóriájából rájuk is vetődött egy fénysugár. Már életükben szemet hunytak olyan eltévelyedésük fölött, amelyet az akkori közvélemény mások esetében mélységesen elítélt. A most bemutatott film a jelenkor szabadabb erkölcsi felfogása szellemében már szinte feltűnően kiemeli a Mann-család egyes tagjainak életében ezeket a motívumokat. Szépítés nélkül Amikor a sikeres előadást követő vastaps után a dráma hősét alakító színész öltözőjébe lépve leveti jelmezét és megtisztítja arcát valamennyi rárakott festéktől, amely őt a közönség előtt vonzóvá varázsolta, visszanyeri saját hétköznapi, polgári képmását, amely rendszerint elüt attól, amit a színpadon mutatott. Néhány pillantást vetve Thomas Mann életrajzi adataiba, róla is le lehet venni az álarcot és „sminket”, amit kortársai és az utókor rákent, hogy biztosíthassa helyét a világirodalom halhatatlanjainak sorában. Tekintélyes és gazdag nagypolgári család gyermekeként látta meg a napvilágot, családi körülményeinek megfelelő nevelésben részesült, amelyből ifjúkorában még itáliai utazásra is telt abban az időben, amikor a tömegturizmus ismeretlen fogalom volt, és efféle Új Hevesi Napló 61
