Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - N. Lőrincz Julianna: Jeszenyin-versek Rab Zsuzsa fordításainak tükrében
mind pedig a bibliai motívumhoz. A képi síkhoz Weöres Sándor is hü marad, bár nem fordítja szó szerint a motívumot, de a bibliai utalást és a kép színszimbolikáját híven követi: „Égő-piros csipkebokorra hajolva / láthatatlan Krisztus sebeit csókolja.” Rab Zsuzsa fordításában a galagonya vérpiros bogyójú termését idézi fel a kép: „galagonyán csókol vérszín cseppeket”. Mindkét műfordítás visszaadja az eredeti vers utolsó versszakának képi síkját, Weöres Sándor kevesebb, Rab Zsuzsa több módosítással. Az eredeti vers szintaktikai szerkezetét Weöres Sándor őrzi hívebben, bár több írásjelet alkalmaz, mint Jeszenyin. Rab Zsuzsa módosít a mondatszerkezeteken. A Jeszenyin-vers első két sora egy-egy önálló versmondat, Rab Zsuzsa mellérendelő összetett mondattá alakítja. Az eredeti vers második versszaka egyetlen áthajló egyszerű mondat, amelyet Rab Zsuzsa helyhatározói mellékmondatot és főmondatot tartalmazó alárendelő összetett mondattal fordít. A vers műfaja dal. Ezt a dalszerűséget mind a vers képi-szemantikai, mind pedig akusztikai hatása jól érzékelteti. Ennek csupán egyik eleme a mondatszerkesztés, s ennek adekvát idegen nyelvi megfeleltetése. A másik lényeges elem a vers ritmusa és rímelése. Jeszenyin egyszerű rímszerkezetet alkalmaz, rímei a népdalokra emlékeztető egyszerű ragrímek. Ezeket az egyszerű ragrímeket mind Rab Zsuzsa, mind pedig Weöres Sándor fordítása híven követi. 5. Rab Zsuzsa fordításairól szólva elmondhatjuk, hogy azok az eredeti szövegek költői üzenetét adekvát módon adják vissza, ugyanakkor magyar versként is megállják a helyüket. A költői szövegek képi asszociációs rendszerének idegen nyelven való egyenértékű megszólaltatása nehéz feladat. Módosulásokra és átrendezésekre többnyire szükség van a két nyelv tipológiai különbsége miatt is. A müfordításszöveg sokszor redundánsabb, mint az eredeti. Péter Mihály Rab Zsuzsa fordításait értékelve ezt a következőképpen fogalmazza meg: „A műfordítás egyik alighanem örök problémája, hogy az eredeti csaknem mindig tömörebb, mint a fordítás. [...] Rab Zsuzsa fordításaiban is találhatunk toldalékszavakat, «díszítéseket», tűlírásokat. De éppen Jeszenyin-fordításai kapcsán érdemes felfigyelni arra a képességére, amely a forditói szükségből is erényt csinál. Megfigyelhető például, hogy a «kék» és «arany» mellékneveket gyakran használja toldalék-jelzőként. 54 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
