Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - N. Lőrincz Julianna: Jeszenyin-versek Rab Zsuzsa fordításainak tükrében
-jQ&ri'nvx {(Ju/óa/mta- veyrdeA ÍJsoa/x A^taxáa, fowAótdácwn c/A tii/cwfÁwi 1. Rab Zsuzsára, a nemrégen elhunyt kiváló költő-műfordítóra emlékezve szeretném közzétenni ezt a dolgozatot, hogy felidézzem műfordítói tevékenységét, kivételes emberi és költői egyéniségét. Rab Zsuzsa kiváló orosz és magyar nyelvi ismeretei tették lehetővé, hogy Jeszenyin-verseit a magyar olvasó is úgy olvashassa, olyan ismerősként, mintha gyermekkorából hozta volna magával őket sokat hallott, ismételt magyar versként. Rab Zsuzsa fordításai nem abszolút fordítások, mivelhogy abszolút fordítások nincsenek. A műfordítás eleve lehetetlen vállalkozás, a lehetetlen megkísértése, hogy egy idegen nyelven született művészi alkotást úgy szólaltasson meg a fordító, hogy mind tartalmi, mind formai szempontból az eredeti szöveggel egyenértékű alkotást hozzon létre. A műfordítás értelmezés, az eredeti szöveg újrateremtése egy másik nyelven. A kritikusok közül többen szemére vetették Rab Zsuzsának, hogy fordításai inkább Rab Zsuzsa-versek, mint az eredeti alkotásokat híven tükröző fordítások. Rab Zsuzsa valóban sokszor stilizál, fordításszövegei egészüket tekintve mégis hűek az eredeti szövegekhez. Péter Mihály méltató szavai mélyen igazak, és pontosan jellemzik Rab Zsuzsa műfordítói tevékenységét: „[...] úgy magyarít, hogy közben az eredeti orosz jellegét is érvényesülni hagyja, mintegy földestül-gyökerestül ülteti azt át nyelvi és irodalmi hagyományaink talajába”. Rab Zsuzsa felejthetetlen hangulatú, zamatú, minden stilizáció ellenére hiteles Jeszenyin-fordításai tették Magyarországon ismertté Jeszenyint. Elemzésem célja, hogy a funkcionális stilisztika módszerével bemutassam, mennyire ekvivalensek Rab Zsuzsa fordításai, milyen mértékben sikerült visszaadnia, a műfordítónak az eredeti Jeszenyin-szövegek tartalmi-képi-hangulati információit 2. Jeszenyin költészetét a sajátosan egyéni hang, már a pályakezdő versekben is kiforrottan jelentkező modern képi látásmód jellemzi, amelyet az imaginizmus formalista törekvéseivel szemben gazdag motívum- és képrendszere, asszociációinak újszerűsége tesz máig hatóvá, eredetivé. Maga a költő is felismeri, hogy költészetének értékálló darabjai elsősorban azok a versek lesznek, amelyeket a képi és nyelvi újszerűség sajátos, a falusi táj és az egyszerű falusi élet idilli, a népköltészettel rokon ábrázolásmódja jellemzi. Jeszenyin természetlírájában az impresszionista stílusjegyeknek is nagy szerepük van. A költő kedvelt képi elemei a jelzői metaforák, a különböző érzékterületekhez tartozó fogalmak, jelenségek, színek, hangulatok összekapcsolása, a szinesztéziák gyakori alkalmazása. A hangulatok, az impressziók, a természet élő és élettelen világának megjelenítése rendkívüli képgazdagsággal és zeneiséggel párosul Jeszenyin költészetében. Költői nyelvét az egyszerűség, a világos, tiszta stílus, a mai értelemben vett komplex képiség jellemzi, ahogyan Kiss Benedek is írja: „Jeszenyin modern költő [...] Az összetett, modern képi látás megteremtője az orosz költészetben” (Kiss 1979: 13). Azonban éppen ez az összetett, motívum- és asszociációs elemekkel gazdagon átszőtt képalkotásmód az egyik nehezen tolmácsolható elem Jeszenyin költészetében, ahogyan Cs. Varga István is említi Jeszenyin magyar recepciójáról írt tanulmányában. 3. Az első elemzésre választott vers: Ruki miloj - para lebegyej, amely Rab Zsuzsa fordításában a Karcsú keze fehér hattyúpár címet viseli. A költemény Rab Zsuzsának köszönhetően magyar nyelven az egyik legismertebb Jeszenyin-vers. A Jeszenyin-vers első sora Rab Zsuzsa szövegvariánsában: "Karcsú keze - fehér hattyúpár". Ez szó szerinti fordításban is szemléletes metafora: „a kedves keze - hattyúpár', de a teljes metafora két Új Hevesi Napló 51
