Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Zimányi Árpád: Akadémiai helyesírásunk 170 éve
Qy^Áxuiéwüai Á^elyeá7r<ÍM.mÁ f70 éve A magyar írásosság történetének fontos éve volt 1832. Ekkor jelent meg az első akadémiai helyesírási szabályzat Magyar helyesírás' és szóragasztás’ főbb szabályai címmel. Az 1825-ben megalapított Magyar Tudós Társaság munkásságának első kézzelfogható eredménye volt ez a kiadvány, ami nagyban hozzájárult nyelvünk egységességének kialakításához, és szervesen illeszkedett az akkor már fél évszázada zajló nyelvújítás elveihez és gyakorlatához. A 32 oldalas könyvecske nem a teljesség igényével készült, de kiindulásként mindenképpen kiváló alkotás: hosszú távon, máig ható érvénnyel megalapozta írásgyakorlatunkat. Csak kevéssé ismert, vajon kiknek is köszönhetjük e munka elkészültét. Megszövegezői, végleges formába öntői Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc voltak, akiknek már volt mire építeniük: fölhasználhatták a korábbi évtizedek nyelvünket és helyesírásunkat is érintő vitáinak eredményeit, s közülük a leginkább célravezető megoldásokat igyekeztek összefoglalni iránymutatás gyanánt. De az Előszó megfogalmazója, Döbrentei Gábor - a Társaság titoknoka, azaz titkára - is pontosan látta, hogy nem tekinthető véglegesnek a mű, hasznosíthatósága majd a gyakorlatban dől el. „Győzzön a'mi jobb" - vallotta. Éppen ezért elsősorban a Magyar Tudós Társaság tagjainak ajánlották, és először csak saját kiadványaikban követték a lefektetett elveket. Csakhamar bebizonyosodott, hogy a szabályok - kisebb-nagyobb módosításokkal és bővítésekkel - alkalmasak a nagyobb nyilvánosság számára is, így azután először a tudósok, az írók és a kiadók, majd pedig az oktatás, később a társadalom egésze elfogadta és mintának tekintette. Gyakran találkozunk azzal a nézettel, hogy nehéz követni a helyesírást, mert folyton változtatgatják a szabályokat. Lássuk, mennyiben igaz ez! Többéves előkészítés után 1954-ben jelent meg - a korábbiakhoz képest jelentősebb módosításokkal - a 10. kiadás. Pontosan három évtizeden keresztül volt érvényben, az azt kiegészítő Elelyesírási tanácsadó szótárral együtt. Az utóbbi vaskosabb, középszótár-formátumú könyv, melyben szabályok nem, csupán szavak találhatók. Ugyancsak körültekintő adatgyűjtés és egyeztetés előzte meg az 1984-es 11. kiadást, illetve az annak szellemében készített Helyesírási kéziszótárt. Azóta, tehát közel 20 éve a szabályok nem változtak, és egyhamar nem is fognak. Az új kiadások között eltelt - átlagosan - 30 év elégséges ahhoz, hogy az oktatásnak köszönhetően a szabályok átmenjenek a köztudatba, de ennyi idő már magával hozza a változtatás, bővítés igényét. Kelendő lévén, a szabályzatot évente kiadják, újabb lenyomatok formájában. A gyakori változtatgatás közkeletű hiedelme ebből is fakad, pedig a lenyomatok között nincs szabálybeli eltérés. Ami viszont újabban különbözik, az a szójegyzék példaanyaga. A szabályok megváltoztatása nélkül 1994-ben módosították a feldolgozott szóanyagot, figyelembe véve az eltelt évtized gazdasági, társadalmi, politikai és technikai fejleményeit: az elavult elemeket kihagyták, az újakat beleillesztették. Annyi új fogalom jelent meg az 1980-as évek végétől, hogy nagy szükség volt a bővítésre és kiegészítésre. Tovább bővítették a Helyesírási kéziszótárt is: itt olyan jelentős kiegészítésre volt szükség, hogy a különbség jelzésére új címet kapott, s két éve már a Magyar helyesírási szótárt kell keresnünk a könyvesboltokban. Az iméntikben vázolt munkát, a szabályzat és a szójegyzékek összeállítását, gondozását a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Új Hevesi Napló 49
