Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: A ló baktat
JQeZ/ceá Q Qs4) /á Aa/dcd. . . A ló baktat: igába fogott látszat. Elmaradnak leomló kártyavárak, s újak jönnek... Ha eléred az estéd, látod mennyi a kártyavár-nevetség, mennyi a póz, s az ördögkéz mint rángat szíjon szabadnak mondott ostobákat. Olykor úgy érzed - csodálkoznod kéne, de csak fáradtan legyintsz az egészre. A ló baktat, a hamis való ásít. Messze még a seholsincs-igazságig! Tömött zsebekkel, fején koronával országhordón a nyegle király szájai. A ló baktat, megtört szemében fények. A nincs-úton megy, melynek neve élet. Miért élet? Bár az ördög sem tudja, nem volna az, ha választ nem hazudna. Meddig baktatunk lovam, furcsa látszat, semmi-útján e gúnyból szabadságnak, ahol az isten pénzimádó Érdek, s hangoskodnak a globális vitézek? Új Hevesi Napló 29
