Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLVII
egyben a legsúlyosabb cinegefaj. Kicsi testük 20 gramm súlyú, s teljes hosszuk 14 cm. Odúban költenek. Legyen az a természetben talált, vagy ember által készített is, azt mindig a tojó választja ki, és a fészket is ő építi meg. Rendkívüli műgonddal és nagy odafigyeléssel alakítja ki a tojóhelyet. Az üreg alját mohával béleli ki, majd arra építi rá a mély, félgömb alakú, szőrszálakkal, gyapjúszálakkal dúsan kibélelt tojócsészét. Minden más odúlakó madár fészkétől sokkal melegebb az övé, és azért van erre nagy szükség, mert 10-13 tojást rak le, s csak így képes őket mindvégig melegen tartani. Maga a költés hazánk területén áprilisban kezdődik. A tojó egyedül, ám párja lelkiismeretesen gondoskodik táplálékáról. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki. Ám őket már mindkét szülő eteti. Egyetlen napon akár 800-szor, 900-szor is képesek fordulni az odú és az erdő között hernyókkal, pókokkal, kukacokkal „megrakodva”. A fiatal madarak 18-20 nap múlva hagyják el az odút, de egy-két hétig még együtt maradnak. Az öregek ezalatt is etetik az utódokat. Olajos magvakat keresgélve telente a szórókon is gyakran megjelennek. Ha nincs is eséllyel, eredménnyel kecsegtető, karbantartott szóró, és a recsegve ropogó hó miatt a cserkelések is reménytelenek, akkor sincs oka panaszkodni, elkeseredni vagy bosszankodni a természetet imádó nimródoknak. Mert ezer apró szépségével a téli erdő kárpótolja őt. S ha igazi vadász, érzékeny lelkű, a finomságokat felfedezni képes, s annak örülni tudó ember, akkor boldogan s gazdagon térhet ilyenkor is haza. Csak az a nagy hideg ne lenne! Mert az nem szeretem. Mindig fázik a kezem. Meg a lábam is. 22 XII. évfolyam 5. szám—2002. május
