Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - KÖZÉLET - Krupa Sándor: A sarló-kalapács áldozatai
erre a földre többé lábukat sem teszik, ha bántatlanul hazavonulhatnak. Azonban az ellenség, győzelme biztos tudatában, nem fogadta el ajánlatukat. Mire a magyar vezér így biztatta harcosait: „Igába hajtani a nyakunkat annyi, mint meghalni! Miért féljünk a fegyverek közé rohanni, és halált szegezni szembe a halállal? Férfias harcban elbukni nem halál, hanem élet! Ezt a hírnevet és ezt az örökséget hagyjuk örököseinkre úgy, ahogyan azt mi kaptuk atyáinktól. Önmagunkban, csupán önmagunkban bízhatunk, hiszen nem egyszer csekély csapattal leterítettük a túlerőt.” Erre elleneikre rontottak, és pozdorjává zúzták őket. Ha olyan élményben akarunk részesedni, mint ezek a magyarok, amikor megszabadultak kérlelhetetlen ellenségeiktől, akkor nekünk hozzájuk hasonlókká kell lennünk, és hasonlóan cselekednünk! Csak így élheti át mindenki azt, amit én éreztem börtönből való szabadulásomkor: „Szabadság! Úgy éreztem, a börtön minden sötétsége eltűnt, és fény árasztja el az egész mindenséget. Fizikailag éreztem, hogy a sarló-kalapács bilincsei pattognak, recsegnek-ropognak és csörömpölve hullanak le a kövezetre. Szabad vagyok! Undorral, megvetéssel rúgtam ezekbe a bilincsekbe, melyek még milliókat tartanak rabságban, és vernek még újabb milliókat. De ÉN szabad vagyok! Lehetséges? Szikráztak felettem a csillagok. Vidáman görgött aranyhídján a hold. Szabad vagyok! Egyszerre sírni szerettem volna, és kacagni, és a zsoltárossal világgá kiáltani: Mikor a szolgaságból megszabadította népét az Úr, Álomnak tűnt fel. Szánk repedt a nevetéstől! Milyen hatalmas csodát művelt az Úr!” (A sarló-kalapács bilincseiben) Nézze el, olvasóm, ha utolsó szavaimmal hitet teszek a jövőt illetőleg, bármennyire sötétre is festettem azt. Úgy, mint Fülöp esztergomi érsek tette Szent Margit koporsójánál. Hallván, miként zokognak Olimpiádisz főnökanyával sorortársai, tudván a királylány mérhetetlen szenvedéseiről, a halott arcáról leemelte a vélumot, és igy szólt: „Ne sírjatok! Hanem nézzétek őt, az örök király leányát, mert a feltámadás jele van az arcán!” Én is, amikor látom Hazám szenvedéseit és azokét, akiknek arcán a vörös zsarnokság szöges csizmái taposnak végig, felemelve arcukról a halotti lepek, Fülöp érsekkel világgá kiáltom: „NE SÍRJATOK! HANEM NÉZZÉTEK! A FELTÁMADÁS JELE VAN AZ ARCÁN!” Youngstown, 1979 Új Hevesi Napló 91
