Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Fiatal tehetségek bemutatkozása Lőrincz Cilia: Egy születésnap margójára, Ki vagy te?
JQßvincit ^~&i//a AxiUel&mafe wui^4j<h'u Ma sokan jöttek hozzám. Nem keresem a miértet. Nem kételkedem. Évek múlva is elmondhatom, remélem, hogy nem éltem hiába. Nem vágyom látványra. Az Embert kerestem, keresem. Csinálja az ember a dolgát mindenkiért, magáért s aztán mi a lényeg ? Egyensúlyozunk az ideák világa és a föld között, az elvárások és magunk között, a te és az én között ... A válaszok már nem egyetemesek. Ki ad nekem választ arra, hogy ki vagyok, miért vagyok, miért vagyunk mi összesen? Millió válasz között lavírozunk, de az én válaszom nem a te válaszod. Nem értjük egymást. És mégis. Az Állandó, amiről nem akarunk tudomást venni az adatok, apróságok, a Ma világában, ott bujkál és próbálja kidugni a fejét, megmutatkozni akar, de alázatos, mint minden, ami nagy. Ma megsejtettem, ma éreztem melegét, éreztem, hogy ott van és nem hagy elveszni. Az Ember mélyén türelmesen vár - csendben. Az imperatívuszoknak nincs helyük ma. Csak egy percig légy csendben. Csak hallgass. Csak figyelj némán. Hogy ki vagy te nem tudom de benéztél egy apróka lükön s a napok azóta ficánkolva nevetnek magukon húron pengetnek újra olyan dallamot melyről azt hittem domb alatt van cserélnek manó-táncot s nem merik remélni hogy a verem-éj 42 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
