Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Alabán Ferenc: A valóság tükörcserepei a szlovákiai magyar lírában
Azonban erről soha nem volt szó a nyelvvédelem ügyében. Mindenesetre a támadás árulkodó: lehet, éppen e vádaskodó nyelvészek érzik magukat kiszorítottnak valahonnan. E gondolatokat az idei magyar nyelv hete is aktuálissá teszi, hiszen a központi téma a szaknyelv. Qs4)/a/)<ín Q'ßi) va/ésdtj tii/cöwcáewe/i&i a sx/aiMÍÁiai /ma^ya^ IfoáAcm A szlovákiai magyar irodalomról értekezve - akárcsak más (nemzeti kisebbségi) irodalomról szólva - irányzatokat, esztétikákat, hasonló vagy netán azonos vonulatokat, törekvéseket, a valóságra visszanéző, azzal feleselő kezdeményezéseket és fejlődési vonulatokat tartunk számon. Legyen az akár a valósággal elkötelezett, élményi kísérletező vagy éppen formabontó irodalmi irányzat. Egy szélesebb kontextusból szemlélve a szlovákiai magyar irodalom nagyon sokszor (legtöbbször) más irodalmaktól kapta az ösztönzést, és így az idegen művekkel egyenértékű vagy gyakran azoknál kevésbé értékes müveket hozott létre. A szlovákiai magyar költők és írók többnyire a magyarországi, a szlovák, a cseh és más nemzeti kisebbségi magyar irodalom hatása alatt alkottak. Általában, de nem mindig. Csúcsteljesítményeiben ez a kisebbségi irodalom úgy olvasztja magába ezeket a hatásokat, mint a szlovák irodalom a cseh irodalmat, mint a cseh irodalom a franciát. Formai, esztétikai és eszmei összefüggések kétségtelenül vannak, amelyeket illenék részletesebben megvizsgálni a jövőben. S van természetesen olyan része, amelynek ezekben a környező irodalmakban nincs megfelelője: többek között a kisebbségi létből és valóságból fakadó és táplálkozó motívumokból született irodalom vonala. A különböző irodalmi és esztétikai hatások beépítése az előrelépést, a kitörés igényét, a növekedést és a fejlettebb irodalmakhoz való felzárkózást jelenti, másrészt, a hazai kisebbségi valóság művészi kifejeződése a megmaradást, a „csak a miénk”-et, egyúttal a különlegességet, az egyedit hangsúlyozza. Az első lehetőség és tendencia igyekszik megszerezni a vezető szerepet, a másik hitel hiányában visszahúzó erővé válhat. Az első a mozgás, az experimentum lehetőségét akarja, a másik egyértelműen a morálét és a megmaradásét. így, analóg módon, mintha az „értelmességet” látnánk az „érzelmesség” mellett, mintha a világba való vágyakozást éreznénk a hagyománnyal ötvözve, mintha az újért, a másért igényét tapasztalnánk a hozzánk tartozóval. A szlovákiai magyar kisebbségi írástudó jórészt mentes a nemzeti (nem kisebbségi) értelmiségit kínzó kételyek egész sorától. Igaz, más gondok foglalkoztatják. A kisebbségi gond és az irodalom fogalmak kettős egységet jelentenek és jelentettek a szlovákiai magyar tájakon. Ami egy történelmileg kialakult és körülhatárolt kisebbségi közösség küzdelmét jelentette és jelenti a létért, a megmaradásért, az az irodalom szempontjából művészi értékek születését és folytonosságát is jelzi. Innen származtatható a szlovákiai magyar irodalom mindmáig ható tudatos és ösztönös elkötelezettség-vállalása a kisebbségi lét sorskérdéseinek problematikája iránt, a közéleti és a közösségi éthosz, amely ennek az irodalomnak még a kísérleteit és formateremtő igyekezeteit is áthatotta. A történelmi és közösségi (ebben az esetben: kisebbségi) érdeklődés és egyben küldetéstudat, Új Hevesi Napló 61
