Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai III
szerszámaival, jobbágyai örökös használatra a kolozsvári oskolára testáljuk... A fogarasi vártartomány jövedelméből pedig évi ezer aranytallért adunk az alumnus deákok számára... (Apáczaihoz) Na látja, Apáczai uram, sehol sem voltunk, mégis egy vagyont költöttünk el. Még csak le se részegedtünk belőle, mint némely hirtelen lett főember teszi mostanában... Aztán ha már annyira nem akar megválni azoktól a kormos falaktól, legalább történjék is benne valami!... APÁCZAI: Gondunk lesz rá, nagyságos asszonyunk, hogy úgy legyen. L.ZS.: Az Enciklopédiácskáját pedig küldje át nekünk Patakra! Hátha ott is haszonnal forgathatnák az oskolamesterek. (A szín lassan elsötétül) 5. jelenet Apáczai, Apáczainé, Pávai, Ágnes Apáczai ék szobája, Ágnes a kislánykával van elfoglalva. Később Pávai és Apáczaiék. A színen Ágnes a csecsemővel. PÁVAI: (jön kintről) Itt van-é a rektor uram? ÁGNES: Jaj, de jókor jőve kegyelmed! Nocsak segítsen ezt a rengőt odább tenni, hogy ne süssön a kisdedre a nap! PÁVAI: (Láthatólag tartóztatja magát Ágnestől) Kérdeztem valamit! ÁGNES: Látja, hogy nincs itt! Ha meg látja, akkor miért kérdi?... Elmentek mindnyájan Porcsalmi uramékhoz. Úgy itthagytak ezzel a poronttyal, hogy azt se tudom, mihez fogjak... hiába rengetem, nem hallgat... Biztosan azért, mert nem ismer. Pedig láthatott már eleget... Hajú, baba, haj! Hajú, baba, haj! (nótázni kezd) „Kiskertemben nyő paszuly, Ne járj hozzám, te vén bagoly”... PÁVAI: Ahogy hallom, nálatok sem kell a szőlőbe kereplő! ÁGNES: Csak még kend is méreggel töltsön! Nemhogy segítene... Tudja mit? Öltsük fel a rektor uramék ruháit! Hátha arra elhallgat!... PÁVAI: Még mit nem? Nem vagyok én mutatványos! ÁGNES: (kérlelve) Csak a leánka kedviért!... Nézze: így ni... (felveszi magára Apáczainé pruszlikját és főkötőjét. A csecsemő egy pillanatra elhallgat) Na lássa kend! Maga meg vegye fel ezt a ködmönt! (Egy ködmönt vesz elő a ládából) PÁVAI: Ha már így esett, ám legyen! (Kelletlenül magára ölti) ÁGNES: Jöjjön közelebb, hogy lássa magát! Hadd higgye, hogy a szülei vannak itt. (Közelebb húzódik Pávaihoz, aki szégyellősen továbblép.) Tegyünk úgy, mintha igazábul a rektor uramék volnánk! (Elváltoztatja a hangját, mintha Apáczainé lenne) Látja, édes uram, mennyit sír ez a leánka. Biztos éhes a drága... Meg kéne szoptatni... (nyúl a melléhez, mintha szoptatni akarna) PÁVAI: (Ijedten) Még mit nem!? ÁGNES: (Beszél a rengőben lévő gyerekhez) Ládd-e, milyen ez az én uram? Hagyná, hogy éhezzen az én kis bogaram! (Pávaihoz) Jöjjön csak közelebb kelmed! Még meg se csókolt, hogy hazajött! Ki látott ilyen férjet? Nem igaz, kis virágszálam? (Közelebb megy Pávaihoz, s arcon csókolja) PÁVAI: (Szabadkozik) Ez nem volt benne. Új Hevesi Napló 11
