Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: Dankasirályok II.
- Benézünk hármasban mindenhova. Holnap már kiruccanhatunk. Dömötört, a rádiót is magunkkal visszük, elcsaljuk egy bevetésre. De Rudi bácsit, az öreg hajóácsot is el kéne csalni egy „rangos bevetésre”, nem?- Vigyük! - mondta Kristóf. - Neki se ártana már egy frissítő új lyukasztás. - Ezen aztán mindketten hangosan fölnevettek.- Te, Kristi, mi az, hogy mindenben benne vagyok! - mondta Péter. - Már úgyis nagyon viszket a gerincem. Alig várom, hogy a gyerekek ficánkolása alábbhagyjon a bordáim alatt. Utána nézhetjük megint a hullámokat akár három hétig egyfolytában - mondta Krasznai Péter a társának, aztán gyorsan megborotválkozott és készülődött... Elharangozták már a delet a parti templomokban, amikor végre kikötöttek. Krasznai Péter akkorra mosakodásba kezdett, mintha abba se akarná hagyni a tisztálkodást. Dupla adag spray-t nyomott ki magára. Még alkonyat előtt indultak el hármasban a városba. Az egyik nagy tér sarkánál tört angolsággal megszólítottak egy középkorú embert:- Uram, bocsánat, kérem, mondja meg nekünk, hogy merre van az a ház! Mármint a nyilvánosház. A férfi elmosolyodott:- Melyiket kérdik? Van itt ebben a városban öt is.- A legközelebbi - nézett az idegen emberre Kristóf.- Látják ott azt a nagytornyú templomot? Pont azzal szemben, a sarkon megtalálják - mondta a férfi, az „útonállókra” kacsintva. — Jó bőrök akadnak mostanában abban a házban - mondta, és megemelve a fekete kalapját, ellépett.- Érdekes. Pont a templommal szemben? - nézett társaira Péter. - Ezt jobb helyre nem is tehették volna - mondták csaknem egyszerre... Hosszan nevetgéltek a helyzeten, és megszaporázva lépteiket, siettek abba a bizonyos „híres házba”, ahol állítólag szépek a nők. Becsöngettek, erősen csoszogva a nagykapu előtt tébláboltak. A csöngetésre több lány is ugrott egyszerre az ablakhoz. Nemcsak magukat, de a fényképeiket is mutogatták sorban. A három férfi leült a kagylófotelokba és válogatott a szebbnél-szebb fényképek között.- Őt választom, neki csak egyetlen fényképe van itt - mondta Krasznai Páter, és máris ment s bekopogott a fényképen jelzett, ötös számú ajtón. Kicsit megdöbbent, amikor nyílt az ajtó, és egy kövér, hájas néger matróz lépett ki előtte a kis szobából, sapkáját a jobb kezében szorongatva sietett a bejárati ajtó felé... *** Arányos testű, szép barna lány feküdt előtte a kékszínű heverőn. Föl sem ült, csak rápillantott az érkező vendégére, amikor az angolul köszönt a lány felé. A barna nő is mondott valamit angolul, de Péter izgalmában nem értette, hogy mit. Valamit ügyetlenül mondott a nőnek. Aztán előre letette a tarifát a kis kerek asztalkára a szoba közepén és vetkőzni kezdett. A sarokban álló hipermangános vizű lavórhoz lépett s kigombolkozott. Ekkor a barna széplány felült a heverőn, majd odalépett a fiú mellé. Mindketten megtisztálkodtak, úgy, ahogy az ilyenkor illik. A lány lemosta Pétert egészen ágyékig, közben néhány szót váltottak angolul. Hirtelen nagy csönd lett a kis szobában. Aktus közben a lány egyszer csak hangosan fölsóhajtott:- Jaj, jaaaj!... A fiú oda se figyelt - végtelenül jólesett a pillanat, jól érezte magát. Csak időnként kapta föl a fejét, belecsókolt a lány dús hajába és akaratlanul is, többször maga elé nézett a Új Hevesi Napló 29
