Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: „Jó kedvvel, bőséggel”, ha szeretet nincs bennem
Úr jó kedvének esztendeje” bibliai szókép , amint a Himnusz „Hozz rá víg esztendőt...” kifejezése is hosszabb időszakra, az egész jövőre vonatkozik, V. „Megbünhödte már e nép / A múltat s jövendőt!” Hankiss Elemér A bűntudatról, mint társadalmi jelenségről című, a Himnuszt más nemzetek himnuszaival összevető tanulmányában állapítja meg: „Nincs még egy ország, amelynek himnusza bűntudattal küszködnék, amely olyan komor, s már-már reménytelen hangot ütne meg, mint a miénk.” A Himnusz legtöbbet vitatott sorai ezek, de a „reménytelenség” és „komorság” kilátástalansága már vitatható. A „megbünhödte már e nép /A múltat s jövendőt” úgy is felfogható, hogy itt nem annyira konkrétan a múltról, jelenről és a jövőről van szó, mert a „múltat s jövendőt” inkább költői nyomatékosításra szolgál, semmint időbeli tagolásra. A szószerkezet túlmutat az adott kontextusban azon, amit alkotóelemei külön-külön jelölnek. Voltak, akik ezt a megállapítást „teológiai” szempontból helytelennek tartották, elvétve akadnak ma is, akik tévesnek állítják, pedig helyes értelmezése nélkül a Himnusz valláserkölcsi magyarázata nem lehetséges. Hegedűs Lóránt érdekes értelmezését adja ennek a vitatott sornak. Első látásra-hallásra úgy tűnhet, mintha a költő „teljes igazságtalanságot sugallhatna az emberi logika szerint Isten részéről. Hogyan lehet a múltat megbűnhődni és egyszerre a jövendőt is, amikor még a jelenben élünk, - ha Isten igazságos?! Úgy, hogy a matematikai igazság nem azonos a lélektani, élettani, egzisztenciális igazsággal” Hegedűs Lóránt hangsúlyozza: itt is igei ihletés alapján fogalmaz Kölcsey, Ézsaiás próféta 40. fejezetének 2. versére építi mondanivalóját. A babiloni fogság végpontját látó próféta ezt hirdeti: „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, vége van nyomorúságának, hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért. ” A kétszeres sújtás számtani szempontból igazságtalan, de élettani szempontból lehet teljesen igaz, sőt egyedül helyes és helytálló - állapítja meg Hegedűs Lóránt, és gyakorlati magyarázatot is fűz az értelmezésez. Ha a gyerek valami rosszat tett, figyelmeztetést, esetleg dorgálást, netán egy kézlegyintést is kap büntetésül a szüleitől, hogy tettének jóvátételeként helyreálljon benne a lelki és erkölcsi világrend egyensúlya. De ha ugyanez a gyermek égő gyufával játszik és közben a gázcsapot nyitogatja, akkor olyan büntetésre is rászolgál, amely a saját érdekében is büntetés, figyelmeztetés a jövőre nézve, hogy tudatosítsa: vannak bűnök, amelyeket sohasem szabad elkövetni. (Szülők, tanítók néha ezekkel a szavakkal büntették a gyereket: „Ezt azért kapod, mert rossz fát tettél a tűzre, ezt a ráadást pedig azért, hogy emlékezz rá, és még egyszer ne kövesd el!”) Isten kétszeresen sújtotta Izrael népét, hogy emlékezzen a büntetésre és soha többé ne kövesse el a bálványimádás, istentelenség végzetes bűneit, mert ha újra elköveti, akkor olyan büntetés vár rá, amelyet már nem fog kibírni, nem lesz képes túlélni. Isten kegyelmét és igazságos büntetését bizonyítja Jeremiás próféta: „Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik legelőm juhait - mondja az Úr." Az ítélete: „Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint (...) De nyájam maradékát magam gyűjtöm (...), visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodnak. Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék (...); nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük... ” (Jeremiás 23.) A Himnusz költője a bűn - bűnhődés-kiengesztelődés tudatával a büntetés idejének elmúltát vallja, ennek imádságos lelkületű kívánalmát is érzékelteti. A vallási imákban szokásos módon, az Istent is tegező formában, vagyis egyes szám első személyben kéri a költő az áldást „a Magyarra”: „Az igekötős igealak (áldd meg) azt sugallja, hogy Új Hevesi Napló 61
