Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: „Jó kedvvel, bőséggel”, ha szeretet nincs bennem
embert, Ádámot is. A kérésben benne van, hogy Ádám utódait, ezt a maradékot, ezt a maradék magyarságot is áldd meg! Az áldásban erő rejlik. Az Úr áldása az egész teremtett világra, az ember és föld termékenységére kiterjed: a törvényt megtartó igaz ember jutalma. Az áldás kultikus keretben, istentiszteleten történik... Isten áldásban részesítése annyit tesz, mint hatalmának, fölségének, dicsőségének, szentségének elismerése, a tisztelet kifejezése. (A doxológia lényege; „Áldott legyen az Isten!”, amelyre az „úgy legyen” a válasz. Az üdvözítitek áldottak, szemben az elkárhozókkal, akik átkozottak. Mária áldott, mert Ő a Megváltó anyja. Jézus is megáldja a gyermekeket és mennybemenetele előtt tanítványait is. Áldást mond az utolsó vacsorán, áldotta Istent a kenyérért, mielőtt megtörte. Pál apostol Krisztus bőséges áldásával, kegyelmi ajándékával, hirdeti: a keresztények Isten igaz népeként elnyerik az Ábrahámnak ígért áldást. Magyar műveltségünk része Balassi híres áldáskívánása: „Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!” József Attila kérése: „édes Hazám, fogadj szívedbe, / hadd legyek hűséges fiad!”; fohásza pedig a Mindenek Urához: „adj emberséget az embernek, / Adj magyarságot a magyarnak...”. Babits verseimben mondta ki: Áldás a magyarra. 3. „a Magyart... ” A Himnusz első sorát értelmezve fel kell tennünk a kérdést: Ki a magyar? - A történelem során magyarnak, hungarusnak számított mindenki, aki a történelmi Magyarország, vagyis Hungária lakója, polgára volt. Ilyen értelemben volt hungarus, vagyis magyar Janus Pannonius, és volt egyszerre büszke magyar és horvát Zrínyi Miklós, és tudott egyszerre „tüzes magyar és szerb” lenni az egri születésű Vitkovics Mihály... Ez a lelki-erkölcsi vállalás adta a magyarságnak Petőfit, Sík Sándort. Ez a sorsvállalás tette magyarrá a sárgacsillaggal megbélyegzett és Krisztus keresztjével megjelölt Radnóti Miklóst. Ady szellemében valljuk, aki a „Szép magyar sors” ciklusban, a „A tavalyi cselédekhez” című versében írja; „Testvéremül elfogadom,/ Ki tiszta ember és magyar / (...) Kirabolt, szegény, kis magyar, / Kitárul a felé karom, / Kit magyarrá tett értelem, /Parancs, sors, szándék, alkalom. ” Babitscsal együtt hirdetjük: a lélek, az erkölcsi vállalás, a hűség és állhatatosság tegyen bennünket magyarrá, és segítsen bennünket abban, hogy a magyarságból sem térben, sem lélekben ne emigráljunk! Ady „... minden sora bibliai igehely” Hegedűs Lóránt nagyszerűen bizonyítja, hogy nemzeti imádságunk, a Himnusz az egész világon a legbiblikusabb nemzeti himnusz: első versszakának minden sora bibliai igehely. Szinte minden egyes motívumának, eszméjének, képének megtalálhatjuk a forrását, valós vagy lehetséges előzményeit, legfőbb forrása azonban kétségtelenül a Biblia. Különösen az első versszak és annak első három kulcsszava bibliai, és a nyilvános istentiszteletek imádságait is tükrözi. I. „Isten, áldd meg a magyart / Jó kedvvel, bőséggel...” A költő Istentől kér áldást a magyarra. Az áldáskérésre Ezsaiás könyvének 25. fejezetében maga az isteni Ige biztat bennünket: „Ez esztendőt megáldjad, ez esztendőt megáldjad, kegyelmedből Úr Isten! Bő zsirral ékesítsed, bő zsírral ékesítsed, te szent Jehova Isten...” A reformtusok újévi istentiszteletükön ezt az igei könyörgést éneklik. (Az 1948-ban kanonizált Református Énekeskönyvben az új évre szóló 190. dicséret textusa a Batthyány-kódexből való, dallama pedig a XVIII. századból származik.) A keretversszakokban a költő Istentől kér áldást és szánalmat nemzete számára, mert egyedül 0 nyújthat védő kart, adhat víg esztendőt, boldogulást, egyedül O ítélheti meg: megbünhődte-e már a múltat és jövendőt. A szárnyaló szépségű bibliai igehely imádságos visszhangja a felütésnek minősíthető nyitány: „Isten, áldd meg a Magyart...” 58 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
