Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Sebestény Sándor: Választási joggyakorlat Egerben, 1865-ben
ismertek el, hogy kifogásolták a nagy egyházi birtokokat, de kijelentették, „mindezek dacára a tulajdon előttük szent.”) Emellett a városi központi választmány megalakításának körülményeit is kifogásolták. Azt állították, hogy a választásra - „miután arra Csiky Sándor úr pártosainak, kik jó előre kortesek által a tanácsteremben elhelyezkedtek, viharos és szenvedélyes kiáltozásai gyakoroltak döntő hatást”, és ennek következtében annak összetétele nem tükrözte a valódi arányokat, hiszen a 46 tagból csak 7 fő volt tekinthető Vavrik-pártinak. Az országgyűlés Csiky mandátumát vizsgáló V. igazoló osztálya nem ment bele e kérdés vizsgálatába, hiszen a törvény alapján joggal hivatkozhatott arra, hogy választáskor a pártarányokat nem lehet előre meghatározni. A titkos szavazást illetően a mandátumvizsgáló bizottság először úgy foglalt állást, hogy azt „az 1848. V. te. 32.§-a szövegével, mely nyilvánosságot rendel, nem tartja teljesen megegyezhetőnek”, ezért a képviselőt a t. háznak „ez esetre hozandó külön határozata előtt” nem tekinti igazoltnak. Később megváltozott az álláspont, mert a házban tárgyalt szatmári és győri petíciók elbírálására utalva kimondta, hogy elvileg mégsem kifogásolható a titkos szavazás elve, mert „a választás eredményét megrontó akadálynak” nem bizonyult a megvizsgált esetekben, egyébként is a IX. osztály állásfoglalása kiemelte, hogy „tekintetbe véve az 1848. és 1861. gyakorlatot, a titkos szavazást törvényellenesnek nem tekinti.” Érdekes színfoltja volt a képviselőház munkájának, hogy az V. osztály egyik tagja, név szerint Jekelfalussy Lajos képviselő különvéleményt jelentett be a bizottsági állásfoglalással szemben. Szerinte az 1848. évi V.tc. 43. szakasza kimondja, hogy a választási jegyzőkönyv szerves része a szavazási lista. Csiky Sándor jegyzőkönyve mellől pedig e lista hiányzik. Ő két listát szerzett most be, az egyiket Eger város levéltárából, a másikat a m. kir. helytartótanácstól kapta, s ez alapján kijelenti, hogy a választási jegyzőkönyv nem hiteles. A jegyzőkönyv szerint ugyanis két pálca a szavazási láda tetején volt, Kormos Bélára 188 szavazat esett, Vavrik Bélára 9 és Csiky Sándorra 1143. Az egri listában viszont 1335, a budaiban 1331 név szerepel, tehát hét, illetve 11 eltérés van a jegyzőkönyvben szereplő számtól. A lényeg tehát az, hogy „több a szavazat, mint a szavazó”, ezért Csiky képviselői mandátumának igazolása ellen foglalt állást. Csiky védelmére kelt nyomban régi barátja, Patay István (1807-1878), 1849-ben mérnökkari ezredes, Pest városának katonai és polgári főparancsnoka, aki 1861-ben Debrecen egyik választókerületének képviselőjeként került be a parlamentbe. Szentiványi Károly ülést vezető elnök ezután Csiky ügyét gyorsan lezárta. Közölte, a bizottság az igazolást támogatja, majd elrendelte a szavazást. „A többség az igazolás mellett van” - közölte a látható többséggel meghozott döntést az elnök. Még ezen az ülésen került napirendre Sebestény Lászlónak, a Pozsony vérmegyei galántai választókerület képviselőjelöltjének ügye. Dedinszky József a VI. osztály előadója, a választás megsemmisítését javasolta. Az ügy előzménye abban állt, hogy 1865. november 22.-én Galántán Sebestény László (Aranyosmarót, 1814. július 13. - 1882. március 20.) egykori 1848-as képviselő elsöprő győzelmet aratott. Megválasztásának törvényességét illetően azonban a vesztes, Benyovszky Lajos hívei panaszt emeltek, mert a szavazáskor Sebestény párthívei megfutamították és a választás színhelyéről végleg elűzték őket - ezt állították. Ebben persze jócskán volt túlzás, az viszont tény, hogy a választást levezető elnök a kétszer megszakított szavazás folytatása mellett döntött, mivel azonban az ellenpárt nem volt jelen, közfelkiáltással zárta be a szavazást. Mindezt a jegyzőkönyv is tanúsította, így a VI. osztály teljes bizonyossággal állapíthatta meg, hogy „a választásnak a választási jegyzőkönyvben előadott lefolyása az 1848: V. te. 30. és 33.§-ainak meg nem felel”. A jegyzőkönyvnek az a Új Hevesi Napló 47
