Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 3. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Alagsorban
tSL"" C'y4)^cníon JQáíx/á Már több mint egy éve ücsörgött a portásfülkében P., de még mindig nem tudta megszokni az új foglalkozását. Eleve felborította az életrendjét a huszonnégy órás szolgálat. Soha nem tudott nappal aludni. Epitész korában is előfordult, hogy ellenőriznie kellett az éjszakás műszakot, vagy egy határidős munka a hajnali órákig a rajzasztalhoz kötötte. Ilyenkor hideg vízzel jól megmosakodott, és folytatta a dolgát, mintha akkor ébredt volna. No igen, de akkor még fiatal volt, és nem is minden másnap történt ilyen. Csak forgolódott az ágyon és az órát leste. Éjszaka meg azért idegeskedett, nehogy fölébressze a mellette békésen szuszogó Irént. Elvileg odabent is alhatott volna, volt a portásfülkében egy szétnyitható fotelágy. Amikor elmentek e délutánosok, éjfél körül bezárta a kaput, és hajnali ötig a kutya se zavarta. Nem egyszer meg is jegyezték az ügyeletesek: „Ti csak ne panaszkodjatok, hiszen éjszakai pótlékkal megfejelt órabérét alusztok!” Mintha ők nem azt tették volna... De azért mégse ugyanaz volt ez, mint a megszokott, otthoni heverő. Szállodában se tudott soha jól aludni. Ha üdülni mentek, ott is két-három nap eltelt, mire megszokta az új ágyat. Erre mondta a jó borivó Sanyi kollégája, az egykori gépészmérnök, hogy „magánjellegű szociális probléma, nincs hatással a társadalmi morálra”. Aztán befordult a fal felé, és olyan édesdeden horkolt reggelig, hogy csak az első műszakba igyekvők hosszas csengetése ébresztette föl. Őt az se zavarta volna, ha leég fölüle a portásfülke. Egyetlen dolog irritálta csupán: a szonda, meg a munkaügyis pasas, aki a kezében tartotta. És volt benne annyi pofátlan szemérmetlenség, hogy hajnali kettőkor végigfujatta az egész műszakot. Még Sanyit is. Bezöldült az a franckarika, persze, hogy bezöldült. Éjfélig tartogatta a kis borocskája végét. Tán öntötte volna ki a csatornába? Komolytalan feltételezés... Csak az volt a baj, hogy már vagy harmadszor jött rosszkor a pasas. És azt mondta, hogy utoljára. Legközelebb az is elég lesz, ha az üveget meglátja, többé be se kell jönnie. P. Minden apró neszre fölriadt. Egy szokatlan autóberregésre, az utcán gajdoló részegek rajcsúrozására, a szél zúgására, a műhelyben halkan zümmögő gépek hangváltására. Kinézett, körbejárta a gyárat, ellenőrizte a lakatokat. Aztán visszafeküdt, és hallgatózott tovább. Egyik reggel, a váltáskor a térdét csapkodva mesélte neki Pataji barátja.- Képzeld, az éjjel ellopták az udvari parkolóból a főmérnök kocsiját, és leszerelték a térfigyelő kamerát is.- Hogy-hogy leszerelték, hiszen az ott van közvetlenül a teherporta mellett?! És mit keresett a főmérnök kocsija az udvari parkolóban?- Hát ez az, ezen röhög az egész gyár! Azt mondta a nejének, hogy vidékre kell mennie, aztán behozta a kocsit a gyárba, rábízta Béli Gyurkára, és elment a csajához. Gyurka meg, tudod, milyen, egy percre se tud megülni a hátsó felén. Rábízta a portát az öreg Sinkára, az öltözőőrre, aztán elment valami pártrendezvényre, vagy a fene tudja, hová. Az öreg bármire vállalkozik egy felesért. Lehet, hogy meg is kapta, mert úgy aludt reggelig, mint a bunda. Váltáskor derült ki, hogy se kocsi, se kamera.- És a kapu?- Ja, azt a biztonság kedvéért nyitva hagyták, hogy ne kelljen csöngetni, ha jön vissza Gyurka. 30 XII. évfolyam 3. szám—2002. március
