Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Murawski Magdolna: Szervezetünk vegykonyhája
alvás utolsó szakaszának igen fontos részét, és a mélyalvási szakaszból egyenesen az éberségi állapotba ugrik, mikor csörög az óra, megszólal a rádió vagy valaki felrázza, hogy induljon dolgára. Ilyenkor fáradt, nyűgös, rosszkedvű, és az éberségi állapotot csak serkentőszerekkel, méregerős kávéval, teával, doppingoló italokkal vagy extrém esetben kábítószerekkel, mesterséges élénkítőszerekkel képes csak elérni, így az ő életfunkciója egészen más lesz - aznapra vagy akár egész életében is...) Ha stresszhelyzetbe kerülünk, vészhelyzet áll elő, és gyorsan ki kell vágnunk magunkat szorongattatásunkból, szervezetünk stresszhormont termel, életveszélyben adrenalint, mely sokszorosára képes fokozni teljesítőképességünket, igaz, rövidtávon. Ez a helyzet kis ideig állhat fenn, különben megbomlik a szervezet egyensúlya, és igen komoly károsodást okozhat a pszichében és a szervi működések szintjén is (ld. frontot megjárt katonák esetét, akiken később, késleltetett hatásként jelentkezik a pánik, melyet akkor, az adott helyzetben nem is tapasztaltak). Normális esetben az ilyenkor termelt anyagok, melyek az adott életfunkciót hivatottak segíteni, a vészhelyzet elmúltával elbomlanak és eltávoznak szervezetünkből. Szervezetünk vegykonyhájának titkai közé tartozik a hormonok termelése is. Alapszinten minden életkorban jelen vannak bennünk, mert hiszen markánsan meghatározzák nemi hovatartozásunkat (aberráltak esetében ez némileg módosul, sőt egyesek törekszenek is rá, hogy másnak tűnjenek, mint amik eredetileg, de a legtöbb emberre nem ez jellemző). Legnagyobb mértékben viszont az aktív reprodukciós életszakaszban vannak jelen, amikor is lezajlik a természet csodája, az új életek létrehozása. Szervezetünk pontosan „tudja”, mikor melyik hormont kell termelnie, illetve magasabb szinten előállítania, hogy hormonális egyensúlyunk fennmaradjon. Az anyák szervezete „tudja”, hogy terhesség vagy szoptatás idején milyen hormonokat állítson elő, s hogy a reprodukcióra való felkészülésben mi ideális számára és a születendő utód számára is. De vajon tudják-e azok a nők, akik termékeny korukat, illetve aktív nemi korukat meghosszabbítandó, mesterséges hormonokat szednek, vagy természetesnek mondott hormontapaszokat viselnek, hogy miféle anyagokat vesznek magukhoz? A mesterséges hormonokról már évtizedekkel ezelőtt kiderült, hogy rákkeltő hatásúak. A „természetes” hormonok, melyeket állati hormonokból nyernek ki, úgyszintén. Minél hosszabb ideig szedik őket, annál nagyobb mértékben emelkedik a rákra való esély. És vajon tudják-e a lóhormont szedő nők, hogy a számukra oly kellő anyagokat lópisiből nyerik ki, ráadásul állatkínzással? Az erre a célra külön nevelt kancákat egész nap bezárva tartják istállókban, tehát nem mozoghatnak, szomjaztatják őket, azaz még inni se kapnak eleget, hogy a vizeletük töményebb legyen, vagyis koncentráltabban tartalmazza mindazt, amire matrónakorú nőtársaink vágyakoznak. S mindezt miért? Az ifjúság illúziójáért. S vajon az orvos, aki felírja ezeket a szereket, tudatában van-e annak, hogy ezért a lenge illúzióért, melyben valójában senki sem hisz, mekkora kockázatot vállal a páciens? Ha rákot kap, azért ő is felelős lesz, mert nem világosította fel kellőképpen a lehetséges kockázatokról. Hányán gondolkodnak el arról, hogy a szervezetünkbe bevitt idegen anyagok miféle bonyolult folyamatok elindítói lehetnek, s hogy a mesterségesen gerjesztett folyamatok esetíeg vissza nem fordíthatók (ld. mesterséges fogyasztószerek által kiváltott, ún. jojóhatás)? Más a csokoládé vagy a kéj érzet által termelődő endorfin hatása, azaz az örömhormoné, mint pl. a gyász vagy depresszió hatására előálló hormonális mélypont. És bizonyára van szegénységhormon is, mint ahogy a gazdagság is egészen különböző tudati és ösztönmüködéseket vált ki az emberekből. Más a büszkeség érzése (ld. nemzeti büszkeség, egy közös, nagy élmény hatására azonos szintre hangolódó nagyközösség) és Új Hevesi Napló 61
