Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A tanya
T. Ágoston László Gubányi elhatározta, hogy vesz egy tanyát. Igazi, alföldi tanyát, ahol nincs más, csak napfény és fű, meg tücsökciripelés. Nagyon unta már a nagyváros zaját, az örökös tülekedést. Azt se bánta, ha távol esik a vasúttól, csak csend legyen. Nagy csend és sok napfény. Pénteken délután kiszabadul a város bűzös, zajos forgatagából, és vasárnap estig embert se látni... Zamárdiban volt ugyan egy víkendháza ötven négyszögöles telekkel, de nem szerette. Mindig azt panaszolta a feleségének, hogy ott még jobban belelátnak a levesébe, mint otthon, a lakótelepen. Látott is egy hirdetést a Szabad Földben. Valami olyasféle szövege volt, hogy „tanya ötszáz négyszögöles telekkel elhalálozás miatt sürgősen eladó. Olcsó ár jeligére a kiadóba.” Válaszolt a hirdetésre. Megkérdezte, hol van a szóban forgó tanya, és forintban kifejezve mit jelent az olcsó ár? Hetekig várt, de nem jött válasz. Pedig akkor már nagyon beleélte magát a tanyatulajdonos szerepébe. Mogorva lett és szórakozott. Elfelejtette lekapcsolni a villanyt, amikor elment hazulról, és amikor a felsége figyelmeztette, rámordult:- Miért, veled még nem fordult elő ilyesmi? Egyik nap titokzatos mosollyal toppant be az asszony.- Mit szólnál hozzá, ha szereznék egy olcsó tanyát Kecskemét környékén?- Tanyát? Ne ugrass, Jucikám! Honnét szereznéd?- Há.. .át - nyújtotta el a szót az asszony. - Örülnél neki, vagy sem?- Persze, hogy örülnék. Ülj már le, és mondd!- Meséltem már neked a kolléganőmről, a Piciről. Tudod, Erzsébeten laknak, az új házakban. Az a jópofa kis gömböc. Mondtam neki, mennyire belebolondultál az alföldi tanyákba...- No, azért ez túlzás. Szeretném, ha lenne egy tanyánk, de nem bolondultam bele! Tisztázzuk a fogalmakat, édesem!...- Rendben van, nem bolondultál bele, csak szeretnéd. Ezen nem fogunk összeveszni. Azt mondja, ők is nagyon ki voltak már borulva a várostól, meg egymástól is, hiszen lassan húsz éves házasok lesznek, no és akkor...- Ne haragudj, de nem érdekel Pici kolléganőd házasélete. Az utóbbi időben neked se nagyon tetszik a pocakom. Húsz évvel ezelőtt még én is karcsú voltam, szöghajú és üde. Most pocakos, kopasz és megfáradt ember vagyok. Maholnap ötvenéves. Nyugalmat akarok. Nem szeretnék, érted? A - ka - rok!- Hát én is azt akarom, te butus, te... No jó, nem csigázlak tovább. Úgy készülj, hogy vasárnap tanyanézőbe megyünk Piciékkel!- Nagyszerű! - ugrott talpra a férfi, és olyan két puszit nyomott a felesége arcára, hogy maga is elcsodálkozott rajta. Aztán a karjába kapta, és körbeszaladta vele a szobát. Akár huszonöt évvel ezelőtt, amikor megkapták a lakáskiutalást, és az albérleti szobácskából beköltöztek a két szoba összkomfortba. Igaz, most jobban elfáradt, mint akkor, hiszen közben Juci fölszedett vagy húsz kilót, no meg ő is huszonkettőt. Esténként, ha lekapcsolták a villanyt, még nagyon sokáig beszélgettek, álmodoztak a sötétben. Tervezgették, építgették a kis nádfödeles, alföldi tanyájukat. Gubányi ilyenkor hintát, homokozót épített az unokáknak, lekaszálta a füvet a tanya körül. Képzeletben a közeli erdőben sétálgatva talált egy hatalmas fatörzset. A fiával meg a vejével hármasban 14 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
