Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai
APÁCZAI: Évekkel előtte, mikor még itt deákoskodtam a kollégiumban magam is, váltottunk néhány szót a fejedelem öccsével, a boldogult Zsigmonddal Keresztúri uram metódusáról, s oda jutottunk, hogy jobb, mint a mi kollégiumi munkálkodásunk. Nem vesztegeti el az idejét olyas dolgokkal, amik nem szaporítják a zsenge gyermekben a tudományok iránti szeretetet. S főképp az, hogy a fundámentomokat magyar nyelven oktatja. KERESZTÚRI: Bizony, nem kis fáradságomba került, míg a fejedelmet meggyőzvén megengedé a magyar nyelv használatát. Mert hát ugye az arisztotelészi út már régen ki van taposva, s aki azon jár, az mind a latint tartja a tudomány hordozójának. Arról letérni se jobbra, se balra nem lehet. Olyan az, mint a járomban lépő ökör útja. Amelyik félrehúz, a többi visszarántja, vagy irgalmatlanul eltapossa. Nem engedi se az oskolai regula, se Bisterfeld rektor uram, de kiváltképp nem a fejedelem! APÁCZAI: Már megbocsásson, de ha Keresztúri uramnak lehet a fejedelmi udvar oskolájában, akkor az akadémián miért nem lehet? KERESZTÚRI: Az más. A nemes úrfiak nem tartoznak számadással a kollégiumnak. Az alumnus deákok más mértékkel méretnek, magiszter uram. APÁCZAI: Miért volna az baj, hogy a természeti dolgokat az anyai nyelven ismeri meg a tudásra szomjas elme? KERESZTÚRI: Az éppen nem volna baj, hisz én se vagyok híve az unos-untalan latin skandálásnak, deklinációknak, konjugációknak. Tanuljon meg elébb dolgokat, mathézist, geográfiát, históriát, valóságot, s azok neveit. Hadd legyen aztán miből s mivel poémát, orációt csinálni! Aki nem így tanít, felettébb megcsalja magát. De hát attól még öcsémuramat, ha nincs ellenére, hogy is szólítsam, még könnyen elcsaphatják a kollégiumból, mivelhogy nem tartja meg a regulát. APÁCZAI: Hosszú esztendőkig tanul a felserdült ifjúság, s mivégre? Ha eljut a teológiai klasszisig, sem hazája törvényeit, sem a históriákat, még csak a maga eleinek a viselt dolgait sem tudja, mert erre az akadémián nem tanították. Bizony mondom, olyan ez, mint aki kőmíves-csákány, kalán, mész és kő nélkül akar várat építeni! KERESZTÚRI: Igen messzire nem jut öcsémuram a bölcsességivei, ha így köszönt be a kollégiumba! APÁCZAI: Pedig még a paraszti munkáról nem is szóltam. A nemesember a jobbágyaiból él, tartatja el magát. De szerét sem ejti, hogy akár egy cseppet is értője lenne a mezei gazdálkodásnak. A kézművességről, kereskedésről nem is beszélek, mert azt alantasnak tartja. így hát idegenek özönlik el az országot, s ha idejében nem keltjük fel tespedt álmából a nemességet, még a talpuk alól is kihúzzák a földet a pénzes böszörmények, az állataikat vásárló tőzsérek, a szebeni szász rézöntők, a brassai posztókereskedők. KERESZTÚRI: Igen veszedelmes útra tért rá öcsémuram! Ez a palló keskeny, és a szakadék mély alatta... A hollandus példa, a presbitériánusi gondolat bujkál megette, s György fejedelem nem szívleli az ilyes dolgokat. Térjen csak vissza öcsémuram ajárt útra, ha nem akar a Fekete toronyból felleghaj tóban repülni. APÁCZAI: Márpedig én a deákjaimmal holnaptól fogva Vergilius Georgicáját fordíttatom magyarra a poétikai osztályban. KERESZTÚRI: Vigyázzon, öcsémuram, mert amit elnéznek nekem az udvari oskolában, azért magát törvénysértés hibájában elmarasztalhatják... Sajnálnám, ha így történne. 24 XII. évfolyam 2. szám—február
