Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Apáczai
FUVAROS: (Nagy utazóládát cipel) No, ezt is jól megrakták! APÁCZAINÉ: Arra vigyázzon, mert könyvek vannak benne! FUVAROS: (Apáczai felé) Mit mond? (Közben a fejével Apáczainé felé int.) APÁCZAI: Hogy vigyázva vigye a ládát. (Segít a fuvarosnak bevinni a ládát. A fuvaros kisvártatva kijön, s újabb ládáért indul, Apáczai bent marad.) SÁRA NÉNI: (Odamegy Jancsikához) Ne aludj annyit, hékás! Kialszod a fődbül a pityókát!... Egyem a lelkét!... Hogy hívják? (Néz Apáczainéra, várja a feleletet, de az csak néz rá és nem felel.) FUVAROS: (Egy másik ládát cipel befelé) Annak ugyan beszélhet! Nem ért az egy szót sem! SÁRA NÉNI: Jaj, hát nem tud a lelkem magyarul? (Apáczai felé, aki ekkor lép ki a házból) Aztán miféle nemzetségbül való, ha meg nem sértem? APÁCZAI: Hollandus. SÁRA NÉNI: Istenem, Istenem, osztán merrül van az a nép? APÁCZAI: Messze napnyugatnak. SÁRA NÉNI: Jaj, olyan messziről idejönni! Vajon hány napi járóföld? Tán még egy hétig is eltart oda az út. APÁCZAI: Van bizony az egy hónap is. Onnan tovább már csak a tenger van, meg az ánglusok földje. Gyönyörű sík mező az egész ország. SÁRA NÉNI: Hát az Isten éltesse ott őköt, de én már csak itt maradok, ahol megvénültem. FUVAROS: (Egy csomaggal átmenőben) Pedig éppen most igyekszik errefelé egy hollandus, hogy bekösse a fejét nénémasszonynak! SARA NÉNI: Hallja-é! Ott a lova, azt nénémasszonyomozza, ne éngem! APÁCZAI: (Igyekszik közbelépni) De ott gazdagabb ám a világ! Kalmárok, kézművesek lakják. Az emberek csónakokkal járnak a csatornákon a városban, mint mi az utcán. SARA NÉNI: Csatorna... csatorna, az meg mi a fityfene? APÁCZAI: Az olyan, mint nálunk egy keskenyebb kanális, csak csendesebb a folyása. SARA NÉNI: Osztán tele van az is náddal meg nadállyal, mint a Maros? Nohisz! Jó büdös lehet tülle a nyári verőben! APÁCZAI: Nád azért nincs benne, de bizony elég áporodott a levegő, ha nem leng a szellő a tenger felől. SARA NÉNI: (Alettára mutatva, aki a beszéd alatt Jancsikával foglalkozik) Nem tud magyarul? APÁCZAI: Egy kevéskét. SARA NÉNI: Nem baj, majd megtanul, csak hajlandósága legyen hozzá. FUVAROS: (Míg a beszéd folyik, állandóan jön-megy a ládákkal, edényfélékkel) Téns uram! Ezt meg hová tegyük?... Már megbocsásson, de a fiatal tekintetes asszonyt én nem értem. Aztán rám esteledik, mire lepakolok, pedig még szállás után is kell néznem, ha nem akarok fedél nélkül maradni éjszakára. APÁCZAI: Majd elhál a kollégium istállójában a lovai mellett. Megkértem az udvarost, hogy ott tölthesse az éjszakát. FUVAROS? Azt igen megköszönöm, mert nem biztonságos manapság még a vendégfogadó sem, már elnézést... SÁRA NÉNI: (A beszéd alatt bemegy a házba, s egy tálon ételt, italt hoz.) Tessék egészséggel!... Csak ez van most! (Szabadkozik) Elmaradtam a főzéssel a takarítás mián, mert hogy az elsőszobát rendbe kellett termem. Új szalmát tettem az ágyba, még fodormentát is dörzsölgettem, hogy elvegye a tapasztás szagát. 18 XII. évfolyam 2. szám—február
