Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Posztolók, Nem mondhatom, hogy nincsen
szinten gerendára erősítve függtek a harangok. A korhadt deszkák rései között iszonyú mélység tátongott alattunk. A félelemtől libabőrösen bejártuk a torony minden zegét-zugát. Por hullott a nyakunkba, pókháló akadt a hajunkba. Denevéreket pillantottunk meg a félhomályban. Az öreg deszkák recsegtek-ropogtak anélkül, hogy rájuk tapostunk volna. A nagyobbik harangba beleöntve évszámot láttunk: 1796. - Akkor öntötték - állapítottuk meg.- Mátyás király idejében - pontosította Guszti.- Hol volt már akkor Mátyás! - mondtam.- Hát akkor kinek az idejében? - nézett rám kérdőn.- Azt én sem tudom.- Kússzunk le a harangkötélen! - javasolta Guszti.- Megőrültél?! Megszólal a harang, akkor aztán megnézhetjük magunkat!- Nem szólal meg. Ha óvatosan, lassan húzod meg a kötelet, biztos, hogy nem szólal meg. Nézd! - és a kötélbe kapaszkodva megbillentette a harangot úgy, hogy valóban nem adott hangot. Én, a kisharang kötelét kaptam el. Behunytam a szememet. Kúszni kezdtünk óvatosan lefelé. Ám hiába volt minden óvatosság, mert ahogy teljes súllyal a kötélre nehezedtem, a harang jajgatva megszólalt fölöttem. Minél jobban kapálóztam, annál keservesebben jajongott a harang. Guszti fél kézzel elkapta a kötelemet, hogy lecsillapítsa a megvadult jószágot, de nem sikerült. Mély hangján a nagyharang is megkondult. Amilyen gyorsan csak tudtunk, leereszkedtünk. Rémülten néztünk ki a torony ablakán, rohannak-e már a népek a nemlétező tüzet oltani. De a falu csöndesen nyújtózkodott el alattunk. Egy teremtett lelket se láttunk az utcákon.- Ezt megúsztuk! - sóhajtottuk megkönnyebbülten. 14 XII. évfolyam 2. szám—február
