Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLIII.
elmulasztja a fáradságot. Valószínű, ez adta az alapot ahhoz, hogy a középkorban a zarándokok lábbelijükbe tárkonylevelet tettek. Azután a X. században már mint étvágygerjesztőt ajánlották, majd kígyómarásra és kutyaharapás ellen is alkalmazták. Napjainkban is használják fájdalomcsillapításra, hashajtásra, étvágy- és emésztésserkentésre s bizonyos fertőzések megelőzésére. Eközben István is mozdulatlanná dermedve, a nyitott száján keresztül szaporán kapkodva a levegőt, meresztgette szemeit a sötét erdőszél irányába, mert nagyon gyanús és nagyon biztató roppanásokat hallott. Olyan igazi disznós neszt, mint amikor egy nagy disznó húzza a lábát, meg-megáll néhány másodpercre, figyel, szimatol a levegőbe, majd újra elindulva közeledik, s közben a nehéz test alatt el-elroppan, reccsen néhány vékony, száraz gally. Ám érdekes módon nem azokon a váltókon jön, amik a kukoricával szemben vannak, hanem az erdő vége felől, a falu irányából, s a roppanások is azért olyan gyakoriak, mert nem kitaposott csapán közeledik. Pista figyel, elemzi a neszeket, és egyre jobban izgul.- Ezek nem süldők. Ez óvatosabb, megfontoltabb mozgású valami, alighanem egyedüli disznó. Az is meglehet, hogy valami nagy remete tévedt ide. Jobb lesz vigyázni! - s miközben mindezeket végiggondolja, ő is kézbeveszi puskáját. Pista megtanulta tisztelni a vaddisznót. Nemcsak intelligenciáját, okos óvatosságát ismerte, de veszélyességét is. Az elmúlt évtizedek jó néhány vaddisznóvadászata alatt néhány olyan kalandja is volt, amikor csak a véletlenen, no meg a szerencsén múlott, hogy az éles agyarak nem vágtak rajta komoly sebeket. Akár végzeteseket is. 12 XII. évfolyam 1. szám—2002. január
