Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Erdélyi Z. János: Mind tévedés?
„A szeretet obulusai” c. ciklusból Ne hidd, kérlek, ne hidd, hogy én reád haragszom, ha olykor kedvtelen, mosolytalan az arcom. Csak szomorú. Ha Édenünk oda, mi tart még vissza minket? Gyökértelen növényt bármely szél elröpíthet, ha arra fú. Hozzád-vivő szavad de régen elszivárgóit! Amit még őrizek, (mint Vesta-szíiz a lángot): olyan kevés! Néhány törött mosoly ajkadnak füst-opálja (mily kínzatón hajolt lázad-fűtötte számra!): mind tévedés? Hol éltük át együtt a színes szirmú mámort? Mivé foszlott-fakult bennünk a vágyva-vágyott gyermek-remény? És hová tűnt veled a férfiság, a büszke?... Sötétlik, egyre hűl a kéjnek korma-üszke... szegény... szegény... Tevéled-szunnyadás, testedben-ébredések: szeretkezéseink háborgón-vad hevének már nincs nyoma. És magam sem tudom, hogy mennyi volt az álom és mennyi a való... s a választ nem találom többé soha. 12 XII. évfolyam 2. szám—február
