Új Hevesi Napló, 12. évfolyam, 1-6. szám (2002)
2002 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos:n Bükkaljai ösvényeken XLIV
BükUaljai ösvényeken XLIV. A Bokásztó akácosához ballagott ki Gáspárral egy reggel. Gáspárnál golyós, míg nála sörétes puska volt, arra számítva, ha először róka mozdul, azt lövi hatos söréttel, a másik csőben lévő gyöngygolyóval pedig a disznót. Egymástól körülbelül nyolcvan méterre voltak, amikor egy disznó a kis mélyedés gerincén átváltva igyekezett a sűrű akácos irányába, nappali fekvőhelyére. Amikor Gáspár meglőtte, az már kettőjük között volt, de még túl a sörétlövés határán. A disznó felbukott, de erősen rúgkapált. Pista jól látta a helyéről a disznó vergődését, és aggódott, hogy netán felkel és becsúszik a sűrű bokrosba. Biztatta Gáspárt, hogy lője meg még egyszer. Ő odalőtt, de nem változott semmi, mert a lövés célt tévesztett. Ekkor István odakiabált barátjának:- Várjá’, koma! Majd én megadom neki a kegyelemlövést! - szólt, és már indult is lövésre készen tartott 16-os bockjával a kezében. Mivel a disznó igen fürgén dobálta magát, nem ment közvetlen közelébe, csak úgy 5-6 méterre tőle, először golyóval, majd a durva söréttel rálőtt. Ekkor azonban a disznó - ami igencsak termetes kan volt - felállt, és félelmetesre nyitott pofával, villogó agyarakkal indult Pista felé, illetve utána, mert Pista ekkor már rohant visszafelé, miközben töltények után kapkodva nyitotta szét puskáját, és próbált újratölteni. Anélkül, hogy hátranézett volna, hallotta, érezte, tudta, hogy a sebzett kan ott liheg mögötte, s ha az utoléri őt, neki vége. Sikerült két patront a csőbe csúsztatni, és hirtelen megfordulva meglőni az akkor már csupán néhány méterre lévő, acsarkodó, lógóállú, rettenetes kinézésű disznót. Fejbetalálta a nehéz ólomgolyóval, szegény disznónak azonnal vége lett. Levegőért zihálva, a rémülettől remegve nyitotta szét ejektor nélküli puskáját, és először az üres hüvelyt, majd a másik patront húzta ki. Ekkor döbbenten látta, hogy a nagy kapkodásban véletlenül egy 10-es, aprósöréttel töltött patront sikerült a csőbe csúsztatnia, Ha netán azzal lőtte volna a felbőszült, mindenre elszánt, sebzett vadat, ugyan, az megállította volna-e? Nem valószínű. Egyébként a Gazsi lövése a szerencsétlen disznó állát, arckoponyáját roncsolta szét, anélkül, hogy az agyvelőállomány sérült volna. A disznónak leszakadt az alsó állkapcsa, lefittyenve lógott, minden foga és természetesen az agyar is látszott, azért volt olyan rettenetes kinézetű, ahogy üldözte Jóskát. És, hát mázsán felüli volt még zsigerelten is. Csupán egy erős agyrázkódás volt az, ami a lövéskor ledöntötte, s bizony azzal elment volna messzire, ám nem élte volna túl, szörnyű kínok között pusztult volna éhen, hiszen táplálékot felvenni képtelen lett volna. Nagyon megijedt akkor Pista. Ám egy hét múlva, amikor ezen ijesztő élményét még ki sem heverte, egy német vendégvadászt kísért disznólesre. Nála nem volt puska, az lő, neki meg csak terhére lenne a sajátja. A vendég szépen meglőtt egy nagy süldőt, ám az nem rogyott tüzbe, hanem erős vémyomot hagyva maga után, bebújt a sűrű kökénybokrok közé. A jó vér láttán Pista úgy döntött, hogy ők pedig utána bújnak. Elöl haladt Pista, kezében elemlámpa, mögötte a német vadász, puskával. Ám a tüskés bokrok szövevényében egy olyan szűk alagúton fúrták, törték magukat előre, amin csupán a sebzett vad haladt még azelőtt, néhány perce. Négykézláb, itt-ott hétrét görnyedve araszoltak a vémyomon, amikor egyszer csak Pista Új Hevesi Napló 7
