Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Oláh András: Akác-sors, Hazatalál
Majd az anyám széles kosárban Szőlőt igazgatott piacra, Echóztam én, s estére vártam, Apám számolta, lesz-e haszna A munkából, hiszen egész nap Görnyedve gürcölt a kapával. Az én gyerekszívemben csélcsap Kedvvel felelt az új madárdal Azóta sokszor visszahallom Belül, egészen bent, szívemben, Ahogy akkor bűvölt az alkony, S mindig gyerekké rajzol engem. dülőutak remetéje- töviskoronás akác - imbolyog a részeg szélben vérző teste csupa ránc fáradt lombja halkan susog- a halálról muzsikál - törött ágak koccanása panaszolja ami fáj gyökerei porba fúlnak- mégis makacs és konok hulló levél-könnycseppjeit fölszárítja a homok Miként eltévedt lepke - köröz köröz a fényben A csönddel porol álmatlan éjszakán Ezüst-harmatban mossa arca törött szilánkjait Harangok hangján hazatalál... Oláh András 8 XI. évfolyam 7. szám—2001. július
