Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Abkarovits Endre: Erdélyi mozaik I.
megnyíljon egyszer! A kiállítás arra is jó példa volt, miként állhatnak egy civil kezdeményezés mellé a város kulturális intézményei (Csíki Székely Múzeum, Csíki TV) és politikai vezetése. Szabó Katalin kiállitás-szervező neve külön is említést érdemel. Egy másik kiállítás szintén helytörténeti jelentőségű volt. Ez Csíkszeredát eredeti képeslapokon mutatta be, főleg Erőss Vilmos több mint 500 darabból álló gyűjteménye alapján, mely a megnyitó alkalmából katalógus formájában is megjelent. (Kár, hogy a lapok reprodukciói élvezhetetlenül kicsire sikerültek.) A régi képeslapok gyűjtése mostanában nálunk is tért hódít. Egy-egy ritkább példány ára - a katalógusok tanúsága szerint - meglepően magas. Csíkszeredában azonban az átlagosnál is fontosabb szerepe van a régi városképeknek, hiszen itt jóformán a teljes városmagot ledózerolták Ceausescu idején, hogy helyet csináljanak a „Tapstér”-nek és az azt körülvevő betonmonstrumoknak. A fiatalok már nem is emlékezhetnek arra, hogy milyen is lehetett városuk régen. Csak mostanában kezd néhány betonkolosszus értelmes funkciót kapni: A kihasználatlan Hargita Szállót a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem céljaira építik át, a kultúrpalota egy jelentős részét a Hargita együttes kapta meg, a pártházban a megyei és városi önkormányzati szervek kaptak elhelyezést. De a régi települést már nem lehet visszaállítani! De felidézése régi képek segítségével elősegítheti lakosainak helyismeretét, lokálpatriotizmusát! Tánctáborok Erdélyszerte Nyáron Erdély számos pontján tánctáborokat rendeznek. Ezek egyike-másika már komoly hagyományokkal rendelkezik, mint a lapunk előző számában ismertetett válaszúti tábor. Itt Kallós Zoltán egyre gyarapodó udvarházában, annak táncoktatásra épített csűrjeiben (Az egyiket az építést támogató szocialista politikusról hivatalosan is Tabajdi Csűrnek nevezik!), s a hatalmas kertben évről-évre több száz külföldi és romániai ismerkedik a magyar néptáncokkal és népzenével a legjobb adatközlők és hagyományápolók segítségével. A Japántól Kanadáig a világ minden szegletéből érkezők nemcsak a népzene, néptánc területén gyarapíthatják ismereteiket, hanem a Kallós Gyűjtemény páratlanul szép darabjain keresztül a tárgyi népművészettel is megismerkedhetnek. (Hátsó borítónkon bemutatjuk a gyűjtemény egyik ékességét, egy kalotaszegi viseletét.) A mezőségi Válaszút táborain kívül maros-küküllőmenti tábor van Magyarlapádon, marosszéki Jobbágytelken, székelyföldi Sófalván, cigányfolklór tábor a Sepsiszentgyörgy melletti Komandón, kalotaszegi Kalotaszentkirályon, gyimesi Gyimesközéplokon, moldvai Somoskán, széki Széken, mezőségi Vajdaszentiványban, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezek többsége úgy illeszkedik egymáshoz, hogy az, aki több tájegység táncait is el szeretné sajátítani, egyik tábor befejeztével már mehet is az éppen kezdődő következő táborba. Persze olyan tábor is van, ahol egy helyen több tájegység táncait is oktatják, mint a szatmári Hadadon. Miközben ezek a táborok kitűnő eszközei a népi kultúra megmentésének, a már lassan feledésbe merülő dalok és táncok visszatanulásának, aközben kiváló lehetőséget nyújtanak az illető településeken a falusi turizmus beindulásához, mely eleinte persze leginkább a tánctábor idejére korlátozódik, hosszabb távon azonban remélhetőleg az év egyre hosszabb időszakára ki fog terjedni. Válaszúton például egyaránt van lehetőség a kúria parkjában táborozni, vagy a - nem csak magyar - falusiak házaiban megszállni. Sokan választják ez utóbbit, mert így nemcsak a tábor többi résztvevőjével ismerkedhetnek meg, hanem azokkal a helyiekkel is, akik kultúráját jöttek voltaképp megismerni. 106 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
