Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - KÖZÉLET - M. Nagy István: A logika félprofil nézete
adják át magukat a kozmikus rendnek, ilyenkor hívatlanul-váratlanul is bekopognak azokhoz a házakhoz, ahol lelki gyógyulást remélnek. A segélykérő telefonok száma is megugrik. Vagyis nem tudják megvalósítani, magukra vállalni a belső elcsendesedést, ha kell, a magányt, a feltöltekezést. Az iijak ugyanúgy járnak a zajos, füstös, szűk diszkókba, mint az év 365 napja bármelyikén. Egyik vörösboros kólát isszák a másik után. Vagyis ők azok, akik folyvást farsangolni akarnak, holott a rend szerint annak épp egy hónap múlva - január hatodikától - Kezdődik az ideje. Nem is csoda, ha ilyen fékevesztett, felfordult tempót látva, már a farsang sem tudja betölteni életörömöt sugalló funkcióját. A takaréklángra állítódás másik vetülete a vallási, felekezeti, világnézeti hovatartozás nélküli böjt. Ettől berzenkedik a fogyasztói társadalom javaihoz szokott ember a legjobban, holott ilyenkor a test is takarékra áll. Kevesebb elemózsiával is beéri bármi károsodás nélkül. A fogyókúra szenvedés nélküli könnyedséggel sikeres. A méregtelenítő folyamatok méregdrága kaliforniai kapszulák nélkül is végbemennek. S majd az ilyen módon megtisztult testtel és lélekkel fogyaszthatják a karácsonyi, dúsan terített asztal ínycsiklandozó falatjait. Mindössze ennyire egyszerű a dolog, ez az, amit őseink apraja és nagyja kiválóan tudott, és nemcsak tiszteletben tartotta, hanem hitelesen aszerint is élt, egészségesen, testben-lélekben egyaránt. Ma már nagy árat fizetünk a letűnt nemzeti hagyományokon nyugvó rend felborításáért, valamint a Lajtán túli életstílus átvételéért, az adventi bevásárló turizmusért - odaát. Ez a bizonyos böjt, amely mára már olyan rosszul cseng mindannyiunk fülében, hisz’ a test és lélek megaszalását célozta, s ugyan ki akarja ezt a sanyargató, aszketikus életet akkor, amikor egész arzenálja özönlik be a jobbnál-jobb nyugati élelmiszeripari termékeknek? Ember, ha a pénztárcád megengedi, élhetsz vele. Mértékkel! Amiről az előbbi sorokban elmélkedtem, csupán azt célozta, hogy ilyenkor a test csodával határos módon - kevesebb alkohollal, nikotinnal, koffeinnel és táplálékkal is beéri, feltéve, ha a szokás hatalmának engedve, erőnek erejével nem veszed magadhoz ugyanúgy a megszokott mennyiséget, mint az évkör más részén. Csak akarni kell, és sikerül! A tisztulás pedig minden szinten magától végbemegy. Úgy vagyok a logikával, mint Petőfi Sándor a Kárpátokkal. Csodálom, de nem szeretem. A nemszeretem érzést mindenekelőtt az a fránya, fél évszázados élettapasztalatom okozza, mely számtalan esetben regisztrálta: a logikus folyamatok sűrűn szétesnek, és sokszor éppen az ellenkező eredmények következnek be, mint aminek a logika szabályai szerint be kellett volna következni. A logikában azt csodálom, hogy olyan sziporkázó tud lenni tőle az elme. Az előadók általa oly összefogott, okos beszédeket, eszmefuttatásokat tudnak tartani, egyik gondolat szüli a másikat, s a kaotikumból felszínre varázsolja, nyilvánvalóvá teszi a szükség- és törvényszerűségeket. Impozánsnak hat, amikor az élet dolgait a logika ok98 XI. évfolyam 12. szám—2001. december M. Nagy István (A megsejtés joga)
