Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - KÖZÉLET - Losonci Miklós: Nemzetek kézfogása
JQoio-nc* kJpY&mxete/c Áxíx^pcjiúáa. Két lehetőség áll az Ember, az Emberiség előtt. A pusztulás vagy a megbékélés. A világ harmóniája azonban csak úgy testesülhet, ha az alkotás szintjén kezet fognak a népek és a nemzetek. A remény távlata értelemmel és jó szándékkal megvalósulhat. Új évezredünknek ez az egyetlen egyetemes iránya. Mindez azonban csak a kölcsönösség azonos aránya alapján jöhet létre, a kézfogás akkor hiteles és tartós, ha mindkét fél érdekében történik, ha a szándék ereje megegyező - nemzetek, államok, földrészek egymás kincseit fordíthatják önmaguk javára úgy, hogy az adott forrás az ajándékozó részére is sértetlen marad, hiszen ő legalább annyit kap, amennyit adott. A békesség- és boldogságteremtés csak így működhet, mert addig nem születhet meg a glóbusz teljes mosolya, míg egyetlen könnyezőt tűr a világ. Boldogságunk a mások boldogulásához csatolt, így a nemzetek kézfogásának önzetlensége teremtő önzés. Nem járhat jól valaki, csak mindenki. Ez a harmadik évezred széles csapása, terebélyesedő, előre és magasra vezető útja, ahogy azt a kínai bölcselet, a Tao és Kerouac „Úton” c. regénye tanácsolja. Hazánk is arra kötelezett - úgy boldoguljon, hogy boldogítson -, erre adottak a gyökereink, a magatartásunk, lelkületűnk és szellemiségünk kincsestára. A világ példájává és mértékévé válhatunk, mert részben már azok is vagyunk - ezt igazolja kincsosztó kultúránk, az az érték, melyet létrehoztunk. Mindezt azonban a szerénység határozottságával állapítjuk meg, mert tudjuk, hogy ezen eredményünk nem kizárólagos, sokan érték el a nemzeti lét fölsőfokát, többen járnak előttünk szorgalmuk, tehetségük, szerencséjük révén, s miközben példát és hasznos energiát sugárzunk másoknak, mi is fölzárkózhatunk az élmezőnyhöz. Nemzeti létünkben a világ érverése lüktet, különböző égtájakkal, öt földrésszel, közel száz néppel, nemzettel erősödik, erősödhet kapcsolatunk a tudomány, a művészet, a gazdaság közegében. Mindez érték és eredmény - lehetőség és valóság. A nemzetek kézfogásában a kölcsönösség: Alaptörvény. A hellénizmus az az első, egyben fölemelő pillanat az emberiség életében, amikor a görög-római kultúra cserélte kincseit Ázsiával - Athén és India egyaránt adományozó és ajándékozott lett. A hellénizmus napjainkban állandósult, s ha valahol a gondolat új minőséget teremt, azonnal általánossá válhat. Sok szellemi híd épült, azon közlekedik a gondolat, új eszmék sokasága, emberek, intézmények milliói, ezrei létesítenek átereszeket egymás között. Mindez gyorsítja a kultúra- és tudományépítést. Utazik a világ. Nemcsak helyváltoztatással, hajón, vonaton, repülőn, hanem a hírközlés új régióiban, könyvcserék, előadások, az Internet segítségével. Mi magyarok élenjárunk a levelezésben is, sok honfitársunk, főleg fiatalok cserélik ki álmaikat, terveiket, ez is mélyíti, terebélyesíti az együttműködést, hozhat létre új távlatokat, életprogramok sokaságát. Mindez szintén a gyarapodás eszköze, az is, hogy egyre több magyar könyv, tanulmány jelenik meg angol, német, francia összefoglalásokkal, mely hírünket és eredményeinket kelti, sugározza a nagyvilágban. Kapuk nyílnak mindenütt, ha kopogtatunk, s e kapuk új kincsekhez vezetik állampolgárainkat, hazánkat, miközben mi is nagyvonalúan osztjuk értékeinket. A szükkeblűség ront előrehaladásunkon, a nagylelkűség révén gazdagodva gazdagíthatunk — másokat is -, magunkat kiváltképp. Ma már nem engedhetjük meg azt a fényűzést, hogy sorra kihagyjuk távlatainkat. Csak egyet említek: Csonka János gépészmérnök, magyar föltaláló, aki Szegeden született 1852-ben és Budapesten hunyt el 1939-ben, Bánki Donátiul együtt feltalálta a benzinmotort és karburátort - ma a Suzukit túlszárnyaló magyar Csonka Autógyár lehetne, Csonka-típus Új Hevesi Napló 87
