Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Domokos Sándor: Koszovó II.
már ki a szemed! Mindkettőnket sorozatosan megerőszakoltak a szerb katonák. Láttam a szűz lányom meggyalázását... LÁNY: (Zokogva) Anyám, anyám, hogy tehetted ezt! Miért kellett apánkat is belerángatni a mi szégyenünkbe! ANYA: Hogy osztozzon a családunk sorsában. Hogy legyen részese a fájdalmamnak. A nem tudás függönye mögött könnyű szentnek lenni! POLSON: (Megvetéssel Zadicshoz) A szerbek nem emberek! ZADICS: Maguk ezt nem érthetik meg. Maguk a NATO ellenzőjével a szemükön csak a koszovói albánok sérelmeit látják. Csak ők az áldozatok! Maguk nem tudják, hogy a mi szerbjeink is ki voltak szolgáltatva az albánok bántalmazásának. Most mindent a mi rovásunkra írnak. Maguk nem keresik azokat a sírokat, ahol az albánok által meggyilkolt szerbek vannak elföldelve? Maguk nem tudják, hogy a koszovói albánok ki akarnak űzni minket erről az ősi földről. Ezt megvédjük minden eszközzel. Míg Zadics beszél, a két nő a Pap mellett zokog. Kintről növekvő harci zaj, majd hirtelen csend lesz. A KLA egység parancsnoka „Basa” robban be a színre. A terepszín ruháján vérfoltok. Tekintetével Atkinst keresi. KLA: Na, alhadnagy, hívhatja a koptereket! Sikerült akkora területet biztosítanunk, hogy hét helikopter is jöhet. Mert kettőre van szükség. Egy maguknak, egy pedig a kiszabadított albán foglyoknak. ATKINS: Az aligha fog menni. Egy madarat is nehéz volt biztosítani arra, hogy készenlétben várjon, amíg hívjuk. Nehezen hiszem, hogy két kopter lenne a bázison erre a célra. De megpróbálom. (Előveszi a rádiótelefonját) Base-rock!... Base-rock!... Oroszlánfóka hívja Base-rockot... BÁZIS: Oroszlánfóka, itt Base-rock, küldjem a madarat? ATKINS: Legalább két gép kell! Megváltozott a helyzet. BÁZIS: Szó se lehet róla! Alig tudtam a fejesek elől ezt az egy készenléti gépet eltitkolni. Két madár egyszerűen nincs! (a telefonüzenet hangos, és mindenki hallja.) ATKINS: Az eligazító nem küld két gépet. Nincs! BASA: (Egyenesen a lányhoz fordul) Te lány, mi a neved? Paulina? Add csak ide azt a zsákot, amit rádbíztam. LÁNY: Tessék, itt van. (Amint vonszolja, fémes zaj hallatszik.) Mi van benne? BASA: Ne törődj vele! (Elveszi a zsákot, kotorász benne, míg beszél) Alhadnagy, azt mondják, Amerikában egy nyelven értenek csak. A pénz nyelvén. Idenézzen! (Kihúz egy felismerhetően régi, arannyal és drágakövekkel díszített ikont.) Látja, ez megér egy félmilliót. Nem dinárt vagy drachmát vagy lejt, hanem USA dollárt. Mondja már be a telefonba annak, aki a másik oldalon van, hogy kap félmilliót, ha küld még egy koptért. Nem hagyhatom itt a volt túszokat vadállatoknak kiszolgáltatva! ATKINS: (Szinte hipnotizálva) Mi ez? Mi ez a micsoda? ZADICS: Buta barbár. Ez a Grashanita kolostor műkincsei közül való. Európa egyik legdrágább egyházi műkincse volt ott. A KLA hősei sem rettennek vissza a rablástól! ATKINS: (A KLA főnökhöz) Hogyan lehet ilyesmit értékesíteni? BASA: Könnyen. Minden fegyvergyáros, kábítószerfőnök, médiamogul vagy olaj mágnás elfogadja. Jobb valuta, mint az arany. Ez nem veszíti el az értékét. POLSON: (Megbotránkozva) Őrmester, mit csinál? Mint USA-katona, nem lehet orgazda! Új Hevesi Napló 35
