Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLII.
hajnalinak vélt másik, egész friss nyomot talált. S annak a nyomnak a gazdája ebből az irányból ballagott vissza a sűrű felé. Csakhogy az úton nem süldő volt, és nem is valami nagy kocának a nyoma, mert akkor malacnyomokat is kellett volna találni. Nem. Ez egy egyedüli, hatalmas lábú, vénséges remete nyoma volt, ami tegnap itt járt, itt lakott jól, s ma valószínű, hogy újra jelentkezik. Zavarást nem kapott, mert a nyomokból az is kiderült, hogy lassú ballagással, békés nyugalommal sétált vissza a rejtekadó fiatalosba. Nem volt megugrás, megcsúszás, nyargalás nyoma sehol. Egy magányos, öreg kan nagyon óvatos. Hihetetlenül óvatos. Intelligens és okos. A puskalámpa felvillanására ő nagy valószínűséggel azonnal elugrik. 0 már nem gondolkodik másodpercekig azon, hogy mi az a szokatlan fényesség, ő már nem várja meg azt, hogy a vadász a célkeresztet vállapjára igazítsa, ő a reflektor fényére már repül is. Ő azt a fényt azonnal az ember jelenlétéhez, azaz a veszélyhez köti, s ösztönösen, őrült tempóban menekül. Ezért ült Gáspár a kukorica szélére. Mert a több évtizedes tapasztalat alapján joggal bízik abban, hogy a világos, füves részen a nagy disznó fekete foltját a céltávcsövön keresztül a lövéshez megfelelő módon fogja még érzékelni. A kezdő vadászban persze felmerülhet az a kérdés, hogy a zivataros éjszakák villámlásai mennyire zavarják a vadat. S hogy a fegyverlámpa felvillanását, éles fényét nem téveszti-e össze a villám fényével. A vadászatban nincsenek törvényszerűségek. Véletlenszerűségek, kiszámíthatatlan helyzetek viszont bőségesen akadnak. Ám aki a vad életmódját, szokását ismeri, az tudja, hogy zuhogó esőben, erős szélben, heves nyári, dörgő-villámló zivatarok idején általában nem mozog a vad. Azért nem mozdul, mert nem hall megnyugtatóan, azaz a környezete neszeiből nem tudja kiszűrni azt, ami esetleg számára veszélyes, nem érzi magát biztonságban, tehát nem indul el, vagy bárhol is jár, megáll, behúzódik bokorba, domb alá, vagy bármi más sűrűségi takarásba, s mozdulatlanul megvárja, hogy javuljon az idő. Frontbetörések idején, erős, zúgó, szeles időben több napot is képes kihagyni anélkül, hogy táplálékszerző csavargásaira elindulna. Azaz inkább nem eszik, inkább koplal, de bőrét, testi épségét, életét nem bízza a véletlenre. Érzékeny idegrendszere jelzi neki az időjárás változásait, a frontok érkezését, s örökölt, kiváló ösztönével képes eligazodni a természet jelenségei között. Évezredek óta. Pista mellett, a gazban szöszmötöl, mocorog valami. Egérre gondol, mert rengeteg volt belőlük az idén is. Örülnek is neki az ölyvek. Ám Pista gumicsizmás lábától pár méterre most oson el egy kis, dundi, sötét folt. Sündisznó. Ő molyolt, zizegett a fű között. Vacsorázni indul. Esti, éjszakai állat ő, és a mostani kellemesen meleg őszt kihasználva még mindig azon igyekszik, hogy minél több hájat rakjon fel magára. Hogy minél biztonságosabban tudja átvészelni a telet. Mert ha a középhőmérséklet tartósan 10 °C körül alakul, akkor a gondosan kiválasztott téli menedékhelyén álomra szenderedik. Testének hőmérséklete fokozatosan lehűl 5-6 C-ra. Tavasszal pedig csak akkor bújik elő, ha már 15 °C fölé emelkedik a levegő hőmérséklete. Természetesen a tél folyamán megeshet, hogy átmeneti melegfrontok becsapják a sünt. Előfordul, hogy ilyenkor előbújik téli szállásából, és ez igen veszélyes, mert ilyenkor tartalékai gyorsan fogynak. S ha mégis hosszú lesz a tél, ez a túlélését erősen veszélyezteti. A téli álom alatti életfunkciói lelassulnak. Ha a kiválasztott vacka eléggé védett, gond nélkül átvészeli a telet. Aztán márciusban-áprilisban a szívverése fokozatosan 16 XI. évfolyam 12. szám—2001. december
