Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Létportrék, Sára Sándor dokumentumfilmje Amrita She-Gilről
KIblPZ01MI[|[IVl3SZE)cir Losonci Miklós 'Ef'^í/y-a &'fMi-clo'V CT&'mwta &%ev-Q_ A háromrészes mü a Duna Televízió, az indiai külügyminisztérium közreműködésével jött létre. Az operatőri munkában Wonka Rezső segédkezett, a mü írórendezője Sára Sándor. A film szerkezetére és arányaira jellemző, hogy műemlékek, Amrita Sher-Gil festmények, néprajzi emlékek sorakoznak egymás után, váltva a különböző helyszíneket, az indiai, magyar, párizsi térséget a tájra és országra jellemző háttérzenével, magyar népdalokkal, szitármuzsikával, francia sanzonokkal. Örvendetes, hogy Sára Sándor föltárja India specialitásait, láthatjuk a filozófus apa Umrao Singh alakját, a magyar édesanya, Gottesmann Antónia portréját, aki Baktay Ervin testvére volt. Szépen íveli át Sára Sándor azt a szellemi ívet, mely hídként feszül India, Párizs és Magyarország között, hiszen e három helyen zajlott a magyar-indiai festőművész Amrita Sher-Gil élete és munkássága. Amritasar, Szimla, Lahore épületei, az adzsantai barlangrendszer szobrokkal zsúfolt környezete érzékelteti azon forrásokat Zebegény, Verőce, Kismaros, Kiskunhalas, Dunaharaszti mellet, melyből Amrita Sher-Gil képei születtek. Meginditó a harangkongatás képsora, a boglyák és tanyák, melyek rokonítják hazánk és India tájait. Ady neve is látszik Amrita Sher-Gil indiai otthonában. Ady különös metamorfózisa a család életében. Az apa, Umrao Singh az 1910-es évek elején még a haraszti Sziribik Antal költőt üdvözli Ady ellenében, aki Budapest díját kapta, de a lánya, Amrita Sher-Gil már fölfedezi Ady, Bartók értékeit, érdeklődéssel hallgatja Szabó Dezső zseni-elméletét. Érdekes a film Borisz Taslitzky fejezete, kiderül ebből Amrita Sher-Gil varázsos lénye, különös szexualitása, mely a nőkhöz is vonzódott, anélkül, hogy leszbikus lett volna a gyakorlatban. Sára Sándor időzik indiai rőzsehordóknál, mintegy folytatva Millet és Munkácsy festői látomásait. Figyeli és ábrázolja az ősi mozdulatokat, az indiai csoportba verődést, mely Európára már nem jellemző. Ott élmény a közös pipázás is - Sára ezt is megörökíti -, nemkülönben a kőtörő nehéz munkáját is, ahogy kiserked a vér ujjaikon. A filmben Amrita Sher-Gil hallható naplórészletei váltakoznak az indiai élettel, Párizs forgatagával, a keleti műemlékek sokaságával, mérhetetlen bőséggel és szegénységgel, porral és ragyogással. Táncok, énekek ünnepe áramlik a színes özönlésben, az azonban a film nehezéke, hogy nem nevezi és nem magyarázza közben az építmények jellegét, ismétli, olykor fárasztóan az egyes Amrita Sher-Gil festményeket, anélkül, hogy az összefüggéseket értelmezné, fontos forrásokat elhagy Dunaharasztiról, nem használja föl az indiai és a magyar szakirodalmat, annak csak egy részével foglalkozik, elhallgat a film olyan tényeket, miszerint Umrao Singh az első világháború éveiben a haraszti templom óráját javitotta. Kiderül mindazonáltal, hogy e nagyszerű festőművésznek mennyi ellensége volt Indiában, kiderül az is, hogy a jelenből ihletődött, így teremtette meg a jövő formáit. Tapintatosan érinti a film a bonyolult lelki folyamatokat, azt, hogy Amrita Sher- Gil húzódott a házasságtól, így ment férjhez a katonaorvos Egán Viktorhoz, aki hőn szeretetett hitvesét Indiába is elkísérte. Sára Sándor hü realista, mellékletként sovány és öreg Indiát láttat, ahol a negyvenévesek már aggastyánok. Amrita lelkiállapota is változik; megtalálta, később elvesztette önmagát, szenvedélyesen festett, aztán abbahagyta a valóság és a film tanúsága szerint. Szervetlen Új Hevesi Napló 93
