Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: A repetázó tanárok
nem figyeltek rám, csak a őt nézték. Én is hátranéztem, de már ugrottam is. Na, nem azért, mert láttam, hogy keresztbe rakott lába és combjai alatt a szoknyája alá az egész osztály belátott, hanem mert székének egyik lába éppen lecsúszott a dobogóról, és várhatóan a teljes combozatot és altestet feltáró hanyatt eséstől csak karjaimmal keményen megragadva tudtam megmenteni. Az ezért a pillanatért drukkoló kölykök persze fuldokolva röhögtek, de legalább nem hahotáztak. Baleset nem történt, de az órát egyedül kellett befejeznem. A tanáriban csak egy üzenetet hagyott. De szerencsére, vár estére!- Barna, akkor ma te jól leizzadhattál. De így legalább megmentő lovag is lettél. - A fizikus már hozzáfogott a második tányér tésztához is, a már megnyugodott orosz-latinos a gulyást kanalazta. Harmadikként az egyik legfiatalabb, de már doktorált tanár, magyar-latin szakos érkezett sietve, mint aki valamilyen késésben van.- Kezét csókolom! Szervusztok! Sietek, randim van! - ledobta kabátját és ült a padra. Koma megszólalt:- Addig nem kaphatsz ebédet, míg meg nem magyarázod nekem, hogy mit akart Ady, amikor megírta a „Fekete zongorá”-t. Te, mint elismert Ady-imádó, segíts nekem.- Ne bolondozz, Gábor bátyám! Nem tudok én most verset elemezni, különben is pont ezt aligha tudnám. Most nekem inkább egy másik Ady-vers jut eszembe, a „Patyolat üzenete” - szabadkozott a fiatal tanár, kicsit lassítva sebes kanalazását. De Koma erre is villant.- No, nee! Csak nem vagy vérbajos? Ezen a kérdésen még a cvekedlivel foglalkozó Barna tanár úr is elhűlt.- Ugyan már! Dehogy vagyok! Nem az a baj!- Akkor trippered van! Ne félj, azt gyorsan kigyógyítják! - Koma ezt már kuncogva mondta.- Na de Gábor bátyám! Nekem nincs más bajom, csak a sok kaland után szerelmes lettem. Ráadásul egy diáklányba.- Haha! Hát bekerítették a Don Jánost? Végre bekötik a fejed. Megvárod, míg végez a kislány. Nem árt neked sem egy hosszabb udvarlás. A randevúra igyekvő is átadta magát a gulyás élvezetének, miközben Barna tanár úr a most nem behúzható kis pocakdomborulatával távozott. A fizikus egy nagy pohár víz után elégedetten vetette hátát a falnak, és rágyújtott egy cigarettára, lassan, csendben pöfékelt, míg a szerelmes Ady-rajongó sietve, rágás nélkül nyelte a káposztás tésztát. Egyszer csak hirtelen megállt a villája. Halkan, tagolva kérdezte:- Hallottad, Gábor bátyám, hogy az Atyát a múlt éjjel elvitte az Államvédelem? Koma, beletúrva a kopasz fejét körülbozontozó sörénybe, bólintott. Az asszony is figyelhetett, mert megállt egy pillanatra, és a fiatal tanárra nézett, de nem kérdezett. Ő ismerte az egykori hittanárt. A megmerevedett gondolatok mintha érezték volna, hogy valaki, vagy valami még van a sötétedő helyiségben, és hallgatni kell. A fiatal tanár fel is állt, vette a kabátját, már el akart köszönni, amikor még eszébe jutott valami, és visszafordult idősebb kollégájához:- Ja, és még valami! A DISZ és a párt egy óriási tüntetést szerveznek Mindszenty ellen! Az összes iskolát ki vonultatják. A jelszó: Vesszen Mindszenty! A részvétel kötelező. - Az utolsó mondatot kiemelten hangsúlyozta. Megköszönte az ebédet, elköszönt és sietve távozott. Alig húzta be maga mögött az ajtót, ketten is érkeztek: a terhesen udvarias, szerény biológus-botanikus tanár a háziasszony fiával. A tanár úr az asszonyt mély meghajlással és Új Hevesi Napló 83
