Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 7. szám - VERS, PRÓZA - Hubai Gruber Miklós: Szolgálat
’kHubai Qruber cMiklós November járta, ritka szép november. Czipók László rendőrzászlóst nem egész egy hét választotta el negyvenharmadik születésnapjától, de nem emlékezett rá, hogy november második felében ilyen szép időt küldtek volna rá az égiek. Erzsébetre — ha nem hamarabb — a hó is meg szokott menetrendszerűen érkezni, de amit most mutogat magából az időjárás, inkább tavaszra, mintsem az őszre hasonlít. Mintha csak márciust írnának, és nem évutót, rendre tíz fok fölé, tizenötre kúszik napközben a hőmérő. Ajándék ez már ilyenkor, csodálatosan szép ajándék. Az ügyeletvezető vége felé járt a mai szolgálatnak. Nem volt ugyan nehéz napja - még ha pénteket is mutatott a naptár - de a tizenkét óra mégiscsak tizenkét óra, leszívja az ember energiáját a hajnaltól estig tartó szolgálat. Czipók László néhány hete dolgozik jelenlegi beosztásában. Éveken át volt járőrparancsnok, de hogy bevezették - előbb csak kísérleti jelleggel - az új rendszert, elsőnek jelentkezett, hogy kipróbálja. Valójában az a dolga most is, mint ennek előtte, csak most a telefonhívásokat is ő fogadja már. Nem rossz ez a módszer, ellenkezőleg. Bármi baj adódik, könnyebben intézkedik a helyszínen, ha már a kezdetektől ő tartotta a kontaktust a bejelentővel. A rendőr százados kifejezetten élvezte új formáját a beosztásának. A papírjait rendezgette. Lassan itt a váltás, ideje, hogy megírja a jelentését. A legutóbbi telefont meg sem említi benne. Átérezte ő, hát persze, hogy átérezte az öregasszony keservét, mégsem indíttathat hajtóvadászatot egy kutya után, még ha halálra is ijesztette a mamika macskáját. Mert a cica, persze, megmenekült: ha igaz, amit a vénasszony mondott, még most is fenn kuporog a platán tetején. Lejön az onnan magától, asszonyom, nem kellünk mi oda, még megijedne szegény pára az egyenruhásoktól. Alávetné magát félelmében onnan a nagy magasságból, tán még halálra is zúzná magát. Tessék csak nyugodtan lefeküdni; jaj, dehogy visz neki kolbászt, mire gondol ebben az istenverte drágaságban! Nyugodjék meg, kezitcsókolom, mire felébred, ott lesz a cica, csak hagyja nyitva a macska-bejárót a pinceablakon. Hogy aztán ténylegesen is sikerült megnyugtatnia a mamát, onnan is tudta a rendőrzászlós, hogy a tűzoltókhoz már nem telefonált be a szüle. Kiderült volna, hisz két asztallal odébb vette volna fel a kolléga: pár éve, hogy összevonták az ügyeleti rendszert, hatékonyabb így az intézkedés, ha igazán baj van. Most azonban nem volt baj. Tizenhét óra harmincegyet mutatott a rendőrség központi vezérlésű faliórája. Sötét volt már odakinn, Czipók László rendőrzászlós tényleg nekikezdett, hogy megírja a jelentését. A rendőrségi belső telefon úgy hasított bele az ügyeletvégi nyugalomba, mint az eszétvesztett. Hárman tartózkodtak az ügyeleti szobában, s hárman fogadtak volna rá, hogy életveszélyhez riasztják őket. Egyikük sem ma kezdte a pályát, s néhány évet is elegendő eltölteni a testületben, hogy különös érzéke fejlődjék ki az embernek, az igazán nehéz helyzeteket hogy idő előtt felismerje. Czipók László a pillanat töredéke alatt búcsút mondott a lehetőségnek, hogy a szokott esti buszjáratával hazatér. Új Hevesi Napló 51
