Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Székely Kiss Edit: Úti élmények „Csángliából”
kimaradtak a kulturális és gazdasági fejlődésből. Sajnos, napjainkban éppen a katolikus egyházon keresztül valósítja meg a román állam az asszimilációt. Valójában ki is vagy Te napjaink moldvai csángómagyarja? Te tudod, hogy ki vagy? Várod-e a segítségünket? Ha igen, miben? Tudunk-e egyáltalán segíteni rajtatok, hiszen a magyarországi gazdasági helyzet sem nevezhető éppen rózsásnak? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ L. Györgyivel a Jászberényi Tanitóképző Főiskola utolsó éves hallgatójával, amikor S. Ferenc csapatához csatlakozva, augusztus 13- án Ártándnál átléptük a magyar-román határt, hogy Moldva felé vegyük utunkat. Szorongva vártam a román határőrőrökkel való találkozásra, mert kristálytisztán felidéződött bennem 1987 nyarának az a pillanata, amikor fegyvert fogtak ránk és úgy fordítottak bennünket vissza Magyarországra. Egy Mátyás király korában élt nyomdászmesterről szóló ifjúsági regény volt az oka, azaz egy történelmi témájú könyv, amelyet kislányunk olvasott utazás közben. A hatalom nagyon is jól tudta, milyen jelentőséggel bír a nemzet történelmének ismerete egy nép megmaradásában! Vajon érzékelhető-e most már e tekintetben a rendszerváltás? Előttünk úgy 4-5 autó állt. Kb. félórás várakozás után kerültünk sorra. A szokásos kérdés után zöld utat kaptunk, tehát gyorsan és gond nélkül keltünk át. Örömünkben egy üveg ásványvízzel jutalmaztuk meg a kötelességét barátságosan teljesítőt, mivel tikkasztó hőség volt. Meglepetésünkre egy szórólapot is kaptunk, melyben felhívták a figyelmünket arra, hogyan panasszal élhetünk ha elégedetlenek vagyunk a bánásmóddal. Megkönnyebbülten nyugtáztuk, hogy Romániának (e területen legalábbis ) komolyak a szándékai az Európába vezető úton. S. Tamás a miskolci Polgármesteri Hivatal Mercedes mikrobuszának vezetője azonban továbbra is várakozó állásponton maradt, mivel első útja volt „Keletre”. Őt elsősorban az utak állapota aggasztotta és a román rendőrök akikről nem sok jót hallott. Útközben egyre jobb lett a kedve, mert ez az előrejelzés nem bizonyult valósnak a fő útvonalakat illetően. A rendőrökkel azért még várjunk! Kolozsváron megálltunk, hogy megcsodáljuk Mátyás király szobrát, a gótikus Szent Mihály templomot és Mátyás király szülőházát. Este tizenegy óra körül értünk Kendre (Chendu ), ahol az N. Attiláék által gondozott un. „Holland ház”-ban szálltunk meg. A ház tulajdonosa holland, innen az elnevezés. Az 1991-es nagy árvíz idején Külső-Rekecsinbe vitt segélyszállítmányt Hollandiából egy kamionnal kalandos körülmények között a holland rendőr és N. Attila volt a kísérője az RMDSZ egyik vezetőjeként. A kalandot az jelentette, hogy a „szekusok” nem akarták beengedni a romokban álló faluba (mintegy hetven házat vitt el a megáradt patak ) az élelmiszerszállítmányt, mondván, hogy nincs rá szükség. Ráadásul el akarták venni a rendőr útlevelét. Azonban nem tudták lépre csalni, mert nem adta ki a kezéből a dokumentumot és út nem lévén, a patak mederben vitte be az éhezőknek az élelmiszert. Ekkor kötöttek barátságot Attilával és Kenden megvásárolt egy szász stílusú parasztházat, amelyet holland ízlés szerint komfortosított és barátjának gondjaira bízott. A Moldvába utazó vándorok itt megpihenhetnek, N. Attila felesége pedig ételről-italról gondoskodik. Magdi édesanyja Kend leghíresebb hímző- és szövőasszonya volt. Minden jelentős kutató számára ő jelentette a forrást. Lánya pedagógus, és kötelességének érzi, hogy továbbadja azt a tudást, amit anyja ráhagyott. Férje kitart a mezőgazdaság mellett, de a politikával szakított. A „Holland ház” kertjében csoportunk tagjai krumplit és zöldséget szedtek másnap útravalóul Moldvába, majd a reggeli után elindultunk. Utunk Korondon és Csíkszeredán keresztül vezetett, de csak Gyimesben álltunk meg rövid pihenőre. A táj szépsége Új Hevesi Napló 69
