Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Sebestyén Sándor: Bartakovics Béla egri érsek-főispán politikai pályaképe
Másfél évi várakozás után, 1815. április 15-én szentelték áldozópappá. Fiatal korára való tekintettel. Ezután Sellyén, majd Muzslán káplánkodott, 1816. novemberében báró Perényi Imre érseki helynök meghívására a nagyszombati egyházmegye érsekségének adminisztrációjába került. Főpásztora, látva egyháztörténeti érdeklődését, további tanulmányokra biztatta, most már a pesti egyetemre irányítva, ahol sikeresen letette szigorlati vizsgáját. 1820-ban a magyar egyházmegyék központjába, Esztergomba nevezik ki Radnay Sándor hercegprímás levéltárosnak. 1825-ben már prímási titkár. Szép állomása volt hivatásának, amikor 1830. augusztus 28-án kanonokká nevezték ki, majd 1831. szeptember 13-án nagyszombati egyházmegyei helynök lett. Termékeny évek voltak ezek életének, joggal írta később egyik életrajzírója, „szelídségével, emberszeretetével, igazságosságával az alatta levő papság tiszteletét és szeretetét” mind elnyerte. Helynökként megkapta 1844-ben a c. püspöki címet, amit augusztus 23.-án rozsnyói püspöki kinevezése követett. Külön tanulmányt igényelnének a rozsnyói évek, számtalan karitatív tevékenység kapcsolódik ide. A Rozsnyótól félórányi járásra fekvő Csúcsom (ma szlovákul Cucma) kis településén, a szépséges völgyben oly gyakran megfordult a püspök lelkipásztori munkája közben. Tisztségéből fakadóan tagja lett az országgyűlés főrendi házának, az 1847/48-as sorsfordító években itt szerzett komoly betekintést országos ügyekbe. Sokat idézték azóta is szarkasztikus mondását, amit akkor tett, amikor V. Ferdinánd 1848. április 11-én szentesítette a magyar forradalom követeléseit tartalmazó sarkalatos törvényeket: „Verbőczi sem remélte, hogy 300 év múlva ily fényes temetése leend.” Bartakovics Béla nem mindennapi körülmények között került Egerbe, kinevezése 1850. április 2-án valóságos nagypolitikai játszma része volt. Az egri egyházmegye érseki széke ugyanis 1847 óta, amikor Pyrker János László elhalálozott, gyakorlatilag betöltetlen volt. Ugyan 1848-ban V. Ferdinánd előterjesztette Lonovics József (1793-7867) Csanádi püspököt egri érseknek, a Szentatya hozzájárulásának hiánya a hadiesemények miatt azonban nem tudta elfoglalni székvárosában tisztét. (A szabadságharc bukása után a mölki bencések kolostorába jelölik ki „kényszerlakhelyét”, és csak 1860-ban térhetett vissza hazájába,) Bartakovics Béla az 1850-es években távol tartotta magát a politikától, egyházmegyéjének gondjaival foglalkozott. Az 1852/53-as tanévben beindította Egerben a 8 osztályos gimnáziumot, az érseki jogakadémia visszaállítása csak 1860-ban sikerült neki. Heves vármegye megyegyülése újjáalakulását követően 1860. december 12.-re tűzte ki első ülését. Igen szép gesztusa volt a hevesi polgároknak, hogy a megyegyűlés előtti estén fáklyás felvonulást rendeztek Bartakovics Béla érsek-főispán tiszteletére, Köszöntő beszédet Csíky Sándor (1805-1882) volt 48-as radikális párti országgyűlési képviselő Kossuth egyik legderekasabb kormánybiztosa mondott, akit 1861. március 14-én ismét megerősített mandátumában Eger város polgársága. (Sírja az egri Hatvani temetőben található, helyezzünk el rajta minden évben a kegyelet virágait, igazán megérdemli.) A hevesi ellenzéki fellegvár 1861. február 18-21. között újabb zsandárjelentések tárgya lett. A megyegyűlésen szinte valóságos forradalmi hangulat uralkodott: Erdődy földbirtokos minden érintkezés megszüntetését követelte a „gyalázatos kormánnyal”. Szapáry Gyula alispán hozzáfűzte, „vérben síró hazánkat” mielőbb az 1848/49-es alapra kell visszahelyezni, megtagadva a Habsburg-ház trónöröklési jogát. Szontágh Pál minden esetleges alkut elutasított a nemzet és az uralkodó között, mert „Ferenc József, mint útonálló, rabló erővel kizsákmányolja hazánkat”. Egyébként az ő felszólalásában kimondva is megjelenik, hogy a megyék jelentős többségének politikusai még nem voltak készek elvfeladásra vagy bármiféle kompromisszum-keresésre, hisz Szontágh nyíltan megmondta: Ferenc Józsefet nem tekinti magyar királynak, csupán kormányzónak, akit „fegyverrel kényszeríteni” kell, hogy lemondjon. Hossszúfalusy, borsod megyei földbirtokos nyomban 54 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
