Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Sebestyén Sándor: Bartakovics Béla egri érsek-főispán politikai pályaképe
elsöpörték a beváltási kötelezettséget. Az Itáliában elszenvedett solferinói csatavesztés (1859. június 26.), majd az ennek következtében megkötött villafrancai fegyverszünet (július 11.) és a háborút lezáró zürichi béke az osztrák kormánypolitikában politikai fordulat kimunkálását elkerülhetetlené tette. Az instabil magyarországi állapotokat jól példázza Scharapatka csendőrkapitány, Egerben szolgáló számyparancsnok 1859. június 17-én kelt jelentése, mely szerint június 16-án este a városban 13, az érseki uradalom rétjének szénakaszálásából hazatérő kapás napszámos — a Hatvani hóstya (külváros) területén - 48-as dalokat énekelt, felváltva Kossuth Lajos kormányzót és III. Napóleon császárt éltette, dicsőítette a francia hadsereget. A felségárulás tényálladékát az ügyészségnek ugyan nem sikerült felállítani, az azonban kiderült, hogy Pápai József kijelentette: „Szívesen fegyvert ragad, hogy az országot az osztrák iga alól felszabadítsák.” Hanus János pedig azt mondta, most is bízik abban, hogy „Kossuth megszabadítja a népet a magas adóktól.” Ennek alapján az 1861. augusztus 20-án megtartott tárgyaláson a vádirat bizonyítottnak tekintette, hogy a csendőrök felszólítására, miszerint kövessék őket a csendőrlaktanyába, a polgárok ellenszegültek, kaszájukkal feléjük sújtottak, „útonállóknak, kutyáknak” nevezték a rendfenntartó közegeket, akik kénytelenek voltak erősítést kérni. Ilyen előzmények után a m. kir. megyei törvényszék viszonylag súlyos ítéleteket szabott ki a vádlottakra: Pápai Józsefet és Hanus Jánost 1-1 évi, Pázmándi Nemes Jánost és Pálok Jánost 6-6 hónapi, Béres Molnár Antalt és Fürdős Molnár Istvánt 5-5 havi börtönbüntetésre ítélte. A nagypolitika szintjén többrétegű labilitás jelentkezett: jelentős részben a háborúskodás következtében az államháztartás katasztrofális pénzügyi helyzetbe sodródott, az államadósság 1861-ben már kétmilliárd háromszázhatvanmillió osztrák ezüstforintra nőtt. Mindezek hatására Bécs határozottnak tűnő, de valójában tétova lépésre szánta el magát. Az abszolutista rendszer lazítását, az alkotmányos kormányzásra való áttérésre tett kísérletet az 1860. őszén kibocsátott Októberi Diploma révén. A manifesztum leszögezte, hogy az uralkodó jogait az országgyűlések és a Birodalmi Tanács közreműködésével kívánja gyakorolni. A magyar kétkamarás országgyűlésnek valamivel nagyobb jogkört biztosított a többi tartománygyűléssel szemben, - „a régi alkotmány szellemében” - fogalmazott ködösen -, hozzátéve, a Birodalmi Tanács illetékessége rá is kiterjed. Egyúttal engedélyezték a helyi törvényhatóságok visszaállítását és a magyar nyelv hivatalos használatát a közigazgatásban. Heves vármegye megyegyűlésének tagjai 1860. november 8-án gyűltek össze Egerben, mintegy folytatásaként az 1849. augusztus 16-án kényszerűségből megszakadt ülésüknek. Bartakovics Béla érsek-főispán fogadta kedvesen az egybegyűlteket, akinek igaz magyarságában, széles látókörében és kitűnő taktikai érzékében annyira bíztak a képviselők, hogy az országos gyakorlattól eltérően határozatilag mondták ki, hogy újabb eskütétel nélkül foglalja el a főispáni széket. Bartakovics Béla kétségkívül rászolgált a bizalomra, nagy ívű beszédben szólította fel a bécsi kormányzatot, hogy „lege et fide” (törvényesen ás hűséggel) kormányozzon. Felvillantjuk most az érsek-főispán politikai portréját, hisz személyéhez több, országos politikai ügyeket találóan érintő nevezetes kijelentés kapcsolódik. Édesapja Bartakovics Ferenc szintén részt vett egykor a politikai életben, az 1805- 1807-es országgyűlésen követ volt. Béla fia Felsőelefánton (Hómé Lefantovce) - Szlovák Köztársaság), a történeti Magyarország Nyitra vármegyéjében született 1791. április 14-én. Édesanyját Almássy Ágnest, négy éves korában elvesztette. Tanulmányait Nyitrán, Pozsonyban és Nagyszombaton végezte, majd a bécsi Pazmaneumban hallgatott teológiát. Új Hevesi Napló 53
