Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Farkas András: Baráti levél
Boltíves könyvtárszobában A tudós könyv fölé hajol; Előkaparja a tudást Századok mohája alól. Életének nagy munkája Tán maradandó, mint a láng, Amely minden este kigyúl Az ég sok kicsi ablakán. Férfi siet nő elébe - Sétájuk hosszú, hallgatag. Alig szólnak, a szerelem Forrósága rájuk szakad, Behunyják földi szemüket, Ott állnak tér, idő fölött, Alattuk a képzeletnek Szent tűzhányója gőzölög. Lombok egymásra hajolnak, Összebújnak a madarak, Nem is lehet, hogy a földön Ma bárki magára marad. A költő szelíd énekét Szellő viszi a táj felett, A fák bozontos gallyai Büszkén utánaintenek. Minden él önmaga helyett - Minden életnek célja van. Egyet szolgál a női szív, A vén tudós, a kis harang. És ha a virág illata Cseppnyi lét után elenyész Boldogan, mert élni vágyott, Hát te sem hiába remélsz! Jelet kell kapnod az égből, Mely sorsodnak útját szegi! Jelet, amelyben a nagy ég Örömkönnyes szellemei Tudtodra adják, mit csinálj. E boldog este, itt a jel! Ha már célt akarsz találni, Eljött a perc, hogy útrakelj! Új Hevesi Napló 45
