Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Gyüre Lajos: Márványpaloták
- Mit beszél ez itt? - kapta föl a fejét Mari.- Semmit - legyintett az igazgató. - Csak egy régi beszélgetésünket folytatná.- És ha nem nyugszom bele? - erősködött a férfi.- Szíved joga, tanár úr. De gondolod, hogy a vezér inkább hisz neked, mint nekem és Marikának? És ha netán mégis úgy lenne, másnap akkor is kirúgnálak, mert én vagyok a főnököd. Nos, hát mi legyen? A férfi szó nélkül vette a kalapját, és becsukta maga mögött az ajtót.- Na, főnököm, akkor mi legyen az öcsémmel? — kérdezte az asszony mosolyogva.- A fene bánja, no, küldd be hozzám holnap reggel fél nyolcra, majd meglátjuk. Lehet, hogy nem is olyan rossz ember a te öcséd... Legföljebb majd eldugjuk a hátsó portára vagy valamelyik öltözőbe. De józan legyen nekem, és ne késsen, mert akkor te is repülsz!- Hehe - vigyorgott Mari elégedetten. - Azt még megvárom! Magasodik Déva vára, rakatják új urak. Márvány falát hús, vér köti Csontos, bütykös ujj rak, hord szüntelen hj piramist, Csillog, villog a vér, maltert hordát a Hatalom, mely testes és kövér. v,, Ujgazdagék vígan élne! aranyból a kilincs. Asszonyt ver a düh, a s hol otthonos a nincs. Kiszívja véred a ipárvany- a hűvös palota, ÉT \ ' Bank úr szól, a láthatatlan: a véred add oda. \ És dől a vér, és dől a'pém nőnek márvány hegy ek. Új Kőmíves Kelemennék kötik, s az Idő ketyeg' 26 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
