Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XLI.
Ekkorra István már a cigarettáját keresi, mert ez az izgalmas, érdekes történet teljesen magával ragadta, s megkívánta a dohányfüstöt. Megáll, lángot csihol a szép vadászzöld öngyújtójával, és várakozásteli ábrázattal firtatja barátját.- No! Mi volt az? Mire lőtt a szeleburdija? Csak nem emberre?- Dehogy emberre! Isten őrizzen még a gondolattól is! Az történt, hogy annak a napnak a reggelén a tulajdonosgazda is észrevette, hogy a disznók dézsmálják a félérett kukoricáját. Nem volt messze a falu, így egy furikon kitolt egy nagy rozsdás, olajoshordót, mellészúrt egy karót, ahhoz meg kikötötte a kutyáját, hogy majd az elijeszti a disznókat. Ha meg este az eső, majd bemegy a lefektetett hordóba. Ez a hordó volt a nagy, disznóformájú, sötét folt, a reflektor fénye pedig a mellette ülő kutya szemeit világította meg. Az volt a szerencse, hogy a kutya nem volt benne a hordóban, így csak a „blatton lőtt” hordó földöntúli hangjától rémült úgy meg, hogy eszeveszett vonyításba kezdet a szerencsétlen pára - ér a történet végéhez Gáspár.- A mindenségit a bolond világnak! - álmélkodik leesett állal Pista -, hogy mivel nem találkozik az ember a határban! És akkor mi lett? — érdeklődik kíváncsian, s közben hatalmasat slukkol az ekkorra már csikké szívott cigarettájából.- Mi lett volna? Semmi! A kutyának nem lett baja, a titkár pedig rémülten, s ebből adódóan igencsak fürgén szedte a lábát, s igyekezett minél gyorsabban eliszkolni még a környékről is. Egy hétig arra sem ment menni. Közben ide is értünk. Látod-e, onnét az erdőszéltől ereszkednek le. Valahol ezen a nyílt füves részen váltanak át. Oda kellene a nagy fa tövéhez ülni, onnét jó kilövés esne. Ha szerencsénk van, már szürkületben ideérnek. Ami nyomokat délelőtt láttam - de ezt mondtam neked a boltban -, süldők voltak. Azok meg, amilyen felelőtlenek, nem várják ki a sötétséget, mert hajtja-űzi őket az éhes gyomruk, s ha itt érkeznek, ezen a jól kitaposott váltón, talán el tudjuk őket csípni. Maradj itt, ha akarsz, én feljebb megyek vagy háromszáz 18 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
