Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)

2001 / 11. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Barázdák fogatlan ínyén

fecske Csaba

ÓBa^d^c/dÁ vnyári

levelek tapsát hallgatom mint kidagadt erek a venyigék a szőlő duzzadt tőgye megremeg rozsdásodó fákba dől az ég

fűbe hajtja fejét a csönd a fűzfa ledobja zubbonyát hegyével a hold hasát fölhasítja egy száraz ág

barázdák fogatlan ínyén őszmaradék varjak az ég elnyűtt ingébe éjjel csillagbogáncsok ragadnak

sziromkombiné suhog a kert csupaszra vetkezik a domb kórófarkával űzi magáról a szelek böglyeit

CÁ&ix-e CCkadtM

(Cftpa/tewod

(Ha hazarendelsz...)

Ha hazarendelsz Uram - küldj elém angyalokat, el ne tévesszem az utat, a nagy fényben csak vakulok, akár Saul, ki Pál-ként Hozzád futott!

Új Hevesi Napló

9