Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Ismételt postabontás
semmi nem vagyok... Ebből a szempontból semmit sem ért a tanulással eltöltött 18 esztendő... (Fegyelmezetlen lehettem! Itt egy 30 centis részt kifestettek az éber ellenőrök.) ... Ezeket a keserű gondolatokat persze ellensúlyozza, hogy néhány kellemes emléket már nekem is juttatott az élet az első 25 évben... ... Sokszor álmodok az otthonnal, az íróasztallal, a könyveimmel a legváltozatosabb helyzetekben és személyekkel. Általában rengeteget álmodom. Ezért az alvást szeretem itt a legjobban... Vácra (lánytestvér a rab testvérnek (1958. ápr. 9. ... Bátyókám!... (Ezután egy teljes oldal átmázolva feketével. Egerről, a barátokról írt, keményen kimondva véleményét az „új” hatalomról”.) Korhányba, a rabtáborba (édesanya a rab fiának) 1958. június 8. ... Mi megvagyunk, dolgozunk és szeretettel várunk haza. Sok gyümölcsöt befőzök, akkor is, ha drága lesz, hogy amikor szabadulsz, pótolhasd a hiányt... (Nagyon szerettem édesanyám befőttjeit) Korhányból (a rab a kedvesének illegálisan) 1958. jún.15. ... A végtelen szabadságérzetét a mezőkön nem tudták a mögöttünk álldogáló őrök lerontani. A szemnek semmi nem szabott határt... ... Hatalmas szellemi forrás lett a koncentrált rabközösség, a nemzedékek egy közösségben élése. Elméletek, érvek, ellenérvek, filozófiák, világnézetek mindig és mindenhol, a túrt földeken és a lágerben egyaránt összecsaptak... ... Tanultuk, amit tettünk, készültünk arra, amit majd teszünk... Korhányból (rab a szülőknek) 1958. júl. 13. ... A levélből elég szomorú hangok csendültek, és kérem, hogy ne lássák olyan reménytelennek a helyzetemet, és ne higgyék azt, hogy a börtönéletből én nem vontam le a tanulságokat, s hogy nagyon sokat ártott ez nekem. Azt hiszem, hogy még sohasem voltam igazabb ember, mint éppen most, s talán sehol ilyen keményen és élesen nem kaptam még ilyen jellemformáló csapást az élettől, mint itt... A kései postabontás dokumentumait olvasva és visszagondolva a csaknem fél évszázada átélt gyötrődésekre, ma már bizonyos vagyok abban, hogy akkor a levélírás számomra egy csodás menekülés volt. Menekülés a küblis, emelete-vaságyas tömeg-cellák valóságából. A teleírt papírszalvéták, vécépapírok a címzettek világába vittek, mindennap bölcsebben újragondolva helyzetemet. Sorsomnak és a Mindenhatónak köszönhetem, hogy volt kiknek írnom. Eger, 2001. szept.2. Új Hevesi Napló 89
